Visszaadná jogos tulajdonosainak vagy azok utódainak a nürnbergi városi könyvtár azt a tízezer könyvet, amelyet a náci rezsim ideje alatt a zsidóktól raboltak el.

Hitler és Streicher 1923-ban

Az eltulajdonított könyvek gyűjteménye azért ilyen nagy Nürnbergben, mivel itt élt Julius Streicher náci tisztviselő, a Der Stürmer című uszító lap tulajdonosa, aki egykor arra szólította fel a lakosságot, hogy kutatási célból küldjék el neki a zsidóktól elvett könyveket. Kérése hatalmas visszhangot keltett. Sok, a zsidóktól vagy a nácik által üldözött egyéb csoportoktól a deportálásuk után elvett könyv érkezett Streichernek.

"Az emberek büszkék voltak rá, ha ők is küldhettek könyvet Streicher részére" - mondta el Leibl Rosenberg, aki a gyűjtemény körüli nyomozásért felelős. "Egyszerűen lehetetlen távolságot tartani munka közben" - mondta el a férfi, aki személyesen is érintett az ügyben: véletlenül bukkant rá a nyomozás során egy kötetre, amely egykori vallástanára, Else Wechsler tulajdonában volt.

Rosenberg hangsúlyozta: azzal, hogy a könyveket megpróbálják visszaadni az egykor üldözött zsidók leszármazottainak, Nürnberg saját múltjával is szembenéz. Az érdeklődés meglepően nagy, így eddig 150 könyv került vissza a jogos tulajdonoshoz.

A háborút követően számos könyvet találtak Streicher magánlakásán és a Der Stürmer irodáiban, amelyeket az amerikai katonai kormányzat átadott az izraelita hitközség (IKG) életben maradt tagjainak. Ők helyezték el a dokumentumokat a városi könyvtárban. A könyvek nagyon sokfélék: akad köztük kis füzetecske, de sok nagylélegzetű mű is, szakirodalom és szórakoztató irodalom egyaránt. Számos kötet foglalkozik a zsidó vallással.

"Egy ilyen könyv gyakran az egyetlen dolog, amely az utókor számára megmaradt egy emberből" - mondta el Eva Homrighausen, a könyvtár vezetője. A nagy munkával járó nyomozás eredményeképpen az intézmény keresőlistát tett közzé az interneten. Ez összesen 306 nevet tartalmaz és gyakran olyan biográfiai adatokat is, mint a foglalkozás, születési dátum vagy a lakcím.

MTI

Megjelent: Múlt-kor, 2010. szeptember 6. 09:27. (http://www.mult-kor.hu/20100906_szetosztjak_streicher_osszerabolt_konyvtarat)

Bernard Le Calloc'h nyelvész-, történész- és földrajzprofesszor kapta nemrég a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat Kőrösi Csoma Sándor életművének kutatásáért és a székely értékek nemzetközi megismertetéséért. A breton származású tudós Charles de Gaulle idején három kormány minisztere mellett is kabinetfőnök volt.

- Ön a trianoni békediktátum 90. évfordulóján üzenetet írt a Magyarok Világszövetségének, és ezt átnyújtotta a Trianon-palota előtt tartott megemlékezés résztvevőinek is. Hogyan fogadták ezt Franciaországban, egyáltalán, foglalkoztatja a 90 évvel ezelőtti döntés a francia közvéleményt?

- A francia közvélemény nemigen foglalkozott ezzel. Közel száz év telt el, és a franciák nem is igazán tudnak már az akkori békéről. Jómagam az elmúlt hat évtizedben sokat írtam Magyarországról, megtanultam a nyelvet, jól megismertem a magyarokat és az ország történelmét. A trianoni béke igazságtalanságára, a kisebbségbe taszított magyar nemzetrészek eredetének és sorsának megismertetésére tucatnyi könyvvel és több száz publikációval igyekeztem felhívni honfitársaim figyelmét. A franciák túlnyomó többségének tudatában inkább csak a németekkel Versailles-ban kötött béke él, ugyanis őket tekintették ellenségnek, nem a magyarokat vagy az osztrákokat.