Marte Hukéval Pompor Zoltán beszélgetett

Marte Huke norvég írónő többek között azért járt Magyarországon, mert megjelent első magyarra fordított könyve (Természetrajz címen Kovács Katáng Ferenc fordításában a Napkút kiadónál), és ha már itt volt, ellátogatott két budapesti iskolába is, hogy a diákokkal versekről, irodalomról beszélgessen. A rendhagyó irodalomórákon angol nyelven megszólaló diákok jó benyomást tehettek Martéra, mert még beszélgetésünk során is többször újságolta örömmel, milyen kíváncsiak és kreatívak voltak a magyar fiatalok.

Arra a kérdésre, hogyan népszerűsíti egy író az irodalmat Norvégiában vendégünk elmesélte, hogy rendszeresen tart kreatív írás órákat 12-18 éves diákoknak. A helyi írószövetség és egy olvasásnépszerűsítő társaság összefogásában megvalósuló program során igyekszik feloldani a diákokban lévő félénkséget, és ötletes feladatokkal, újszerű szempontok érvényesítésével rábírni őket, hogy legyenek nyitottak a szövegek iránt.

Tapasztalata szerint a lányok szívesebben olvasnak, mint a fiúk, nagy kihívás Norvégiában is, hogy a kamasz fiúkkal megszerettessék az olvasást. A rendhagyó kreatív írás óra (ami akár több órás, sőt egész napos is lehet az osztály igényének függvényében) jó lehetőség arra is, hogy úgy beszélgessenek az irodalomról, hogy nem az író, hanem a diákok vannak a fókuszban. A kreatív írás során a diákok szövegeiből vett példákon keresztül vizsgálják meg, hogyan működik a nyelv, mi különbözteti meg a köznapi kifejezésmódot az irodalomitól. Azt tapasztalta, hogy a bemelegítő, jégtörő gyakorlatok ellenére is idegenkedve fordulnak a feladatok felé a diákok, de a pozitív visszajelzések hatására hamar felbátorodnak és kedvet kapnak az alkotáshoz.

Egy másik izgalmas projekt, amiben Marte is részt vesz egy összművészeti országjáró program, amelynek során több hétig járják az országot különböző művészeti ágak képviselői párokban, és egy-egy iskolába eljutva népszerűsítik az irodalmat és persze többi művészeti ágat is. Elmondása szerint ő leginkább azokat a programokat kedveli, ahol egy illusztrátorral párban érkeznek az gyerekek közé és a diákokkal közösen hozhatnak létre egy képeket és szöveget tartalmazó alkotást – például egy színes magazint. A programra mind a művészeknek, mind pedig az iskoláknak pályázniuk kell, a szervezők (központi költségvetésből)  a résztvevők minden költségét fizetik az utazástól a szálláson át az anyagok beszerzéséig.

A könyvtárak és az iskolák egyik izgalmas együttműködésébe ugyancsak bevonnak kortárs szerzőket. Az írók – köztük Marte is – négyórás kreatív írás alkalmakat tartanak, amiből kettőn a helyi nyugdíjas szervezet tagjai, kettőn pedig diákok vesznek részt. A két alkalom után a generációk találkozásának színtere a könyvtár lesz, itt találkoznak és mutatják be egymásnak az elkészült alkotásokat. Az elkészült szövegek felhasználásával képeslapok is készülnek.

Kíváncsi voltam arra is, hogy van-e kötelező olvasmány a norvég iskolákban, és egyáltalán milyen tartalmakat ír elő a norvég tanterv. A Magyarországon még legtöbb helyen uralkodó kronológiai felfogást Norvégiában már közel 30 éve elvetették, ugyanakkor Marte sajnálkozva mondta, hogy úgy érzi átestek a ló túloldalára: a klasszikus szövegeket teljesen háttérbe szorították a modern szövegek, és mivel a választás a tanáron múlik, Ibsen is csak elvétve kerül elő az iskolákban. A hangsúly a szövegek megjelenési módjaira kerül, a pedagógusok abban segítenek a diákoknak, hogy ne csak az irodalmi szöveget, de annak mediális kapcsolatait is értsék, jól „olvassák”.

A beszélgetésből úgy tűnt számomra, hogy az olvasás megszerettetése fontos feladata a norvég társadalomnak, és ebbe a folyamatba az írókat is bekapcsolják, hogy az olvasás élménye minél több ember számára megtapasztalt valóság legyen.

MARTA HUKE norvég költő, író és Tor Eystein Overas író, kritikus a Lágymányosi Bárdos Lajos Gimnáziumban (képgaléria: http://hunra.hu/rolunk/galeria/category/10-martha-huke-2017-aprilis-22)

You have no rights to post comments