A Magyar Olvasástársaság észrevételei, javaslatai a NAT 2012. tervezetéhez
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Hírek
- Találatok: 3674
Az általunk legfontosabbnak ítélt témák
1.) Az olvasás jelentősége. GDP és szövegértés összefüggése, illetve a rosszul olvasók gyenge továbbtanulási, valamint munkavállalói esélyei.
2.) Az olvasás kulcskompetencia. Az olvasásfejlesztés össztantárgyi feladat.
3.) A szabadon választható „közös olvasmányok” arányának emelése a motivációs bázis, az érdekeltség erősítését szolgálja.
4.) Család és iskola szorosabb együttműködése.
A korábbi hasonló jellegű dokumentumokhoz viszonyítva, az általunk megismert szövegben jóval nagyobb szerepet kapnak az egyetemes európai értékek, a nemzettudat, a család, a klasszikus magyar irodalom, valamint az anyanyelvi kommunikáció. Ezekkel a tendenciaszerű változásokkal teljes mértékben egyetértünk. Néhány ponton azonban kiegészítések megfogalmazását javasoljuk.
A NAT szövegben jól érzékelhetően gondosan kerülték az olvasás és írás szavakat, helyette következetesen a kommunikációt használják. Egyetértéssel fogadjuk a megfogalmazók tiszteletreméltó szándékát: a központi gondolatok egyike kiemelten az anyanyelvi kommunikáció, a beszédértés, a beszédprodukció, az írás, a szövegértő olvasás és a gondolkodás együttes fejlesztése. Véleményünk, kiegészítő megjegyzésünk értelmében félreérthető, egyoldalú megoldásokhoz vezet, ha csupán az átfogó kommunikáció fogalmával operálunk. Nagyon pontosan néven kell nevezni az előző mondatban felsorolt elemeket. (A hétköznapi életben ráadásul a kommunikáció szó leggyakrabban a szóbeliséghez kötődik.) A szóbeliségben megjelenő nyelvi, gondolkodási képességek fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze éppen az írásbeliség, nevezetesen az írás és a szövegértő olvasás tudatos fejlesztése.
Az iskolában a tanulás máig legfontosabb eszköze a szövegértő olvasás mind nyomtatott, mind képernyős forrásból. (Természetesen nem tagadjuk a hallás utáni, illetve a rajzok „leolvasása” vagy az egyszerű utánzás révén zajló tanulás jelentőségét sem.) Az általában vett kommunikáció hatékonysága, pontossága nehezen mérhető. Ezért az IEA-, a PIRLS- és a PISA-vizsgálatokban sem a „kommunikációt”, hanem leginkább a szövegértést vizsgálták, vizsgálják. Ráadásul mind a matematika, mind a természettudományos, mind a digitális írásbeliség szintjét felderítő feladatok megoldásához elsőként hatékonyan olvasni, majd értelmezni és reflektálni kell, s a válaszokat ugyancsak írásban várják!
Az elmúlt évtizedekben a magyar közoktatás kritikája jelentős mértékben ezekre a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra épülhetett. Kiss Árpádnak köszönhető, hogy a volt szocialista tábor országaiból elsőként és egyedül Magyarország vett részt az 1970-ben szervezett IEA-vizsgálatokban. Még 2000-ben sem volt sokkal jobb a helyzet, hiszen a PISA 2000-es felmérésében rajtunk kívül csak a csehek, a lengyelek és a lettek vettek részt. Ilyen jellegű szakmai együttműködésünk, jelenlétünk bizonyára folyamatosan érezteti hatását, erősíti nemzetközi elfogadottságunk mértékét. Jó okunk van annak feltételezésére, hogy az Audi és a Mercedes típusú hatalmas német beruházások a hazai PISA-adatok hiányában nem Magyarországon valósultak volna meg. Reményeink szerint a közeli jövőben a fenti összefüggés még nyilvánvalóbbá válhat mind a javuló kutatási eredmények, mind a gazdaságpolitikai lépések szintjén.
A négy javaslatról bővebben
1.) Az olvasás jelentősége. A GDP és a szövegértés összefüggése, illetve a rosszul olvasók gyenge továbbtanulási, valamint munkavállalói esélyei.
Érteni véljük az idegenkedés egyik lehetséges okát. Talán az anyanyelv?! Vagyis néhányan úgy ítélhetik, hogy bárki ez utóbbi fontosságát szorítaná háttérbe a szö-vegértő olvasási fejlesztésének hangsúlyozásával. Ez félreértés! Az olvasás fogal-mának több oldalt is megtöltő meghatározásait nem idézzük. Csupán egyet a sok elfogadható közül, mely szerint „az olvasás a beszélt nyelv írott változatának felismerése”. Meggyőződésünk, legjobb tudásunk szerint az olvasás és az írás rokon fogalma, csaknem szinonimája a beszéd megértésének, a beszédprodukciónak és a gondolkodásnak. Még egyszerűbben a nyelvművelés, az anyanyelvi készségek fejlesztésének leghatékonyabb eszközei az olvasás és az írás. Ugorjunk az érvelés legkeményebb eleméhez. A legutóbbi, PISA 2009-es füzetben jól értelmezhető ábrán mutatják ki az egyes országok GDP-je és a szövegértés közötti összefüggést, pozitív korrelációt. Ez a regressziós görbe sem a kommunikáció, hanem kizárólag a szövegértés eredményeit hozta kapcsolatba a bruttó hazai össztermékkel. Röviden idézünk egy internetes lelőhelyről, javaslatunk végén mellékeljük a teljes hivatkozást, majd azon belül a továbbiakat.
1.) Az olvasás jelentősége. GDP és szövegértés összefüggése, illetve a rosszul olvasók gyenge továbbtanulási, valamint munkavállalói esélyei.
2.) Az olvasás kulcskompetencia. Az olvasásfejlesztés össztantárgyi feladat.
3.) A szabadon választható „közös olvasmányok” arányának emelése a motivációs bázis, az érdekeltség erősítését szolgálja.
4.) Család és iskola szorosabb együttműködése.
A korábbi hasonló jellegű dokumentumokhoz viszonyítva, az általunk megismert szövegben jóval nagyobb szerepet kapnak az egyetemes európai értékek, a nemzettudat, a család, a klasszikus magyar irodalom, valamint az anyanyelvi kommunikáció. Ezekkel a tendenciaszerű változásokkal teljes mértékben egyetértünk. Néhány ponton azonban kiegészítések megfogalmazását javasoljuk.
A NAT szövegben jól érzékelhetően gondosan kerülték az olvasás és írás szavakat, helyette következetesen a kommunikációt használják. Egyetértéssel fogadjuk a megfogalmazók tiszteletreméltó szándékát: a központi gondolatok egyike kiemelten az anyanyelvi kommunikáció, a beszédértés, a beszédprodukció, az írás, a szövegértő olvasás és a gondolkodás együttes fejlesztése. Véleményünk, kiegészítő megjegyzésünk értelmében félreérthető, egyoldalú megoldásokhoz vezet, ha csupán az átfogó kommunikáció fogalmával operálunk. Nagyon pontosan néven kell nevezni az előző mondatban felsorolt elemeket. (A hétköznapi életben ráadásul a kommunikáció szó leggyakrabban a szóbeliséghez kötődik.) A szóbeliségben megjelenő nyelvi, gondolkodási képességek fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze éppen az írásbeliség, nevezetesen az írás és a szövegértő olvasás tudatos fejlesztése.
Az iskolában a tanulás máig legfontosabb eszköze a szövegértő olvasás mind nyomtatott, mind képernyős forrásból. (Természetesen nem tagadjuk a hallás utáni, illetve a rajzok „leolvasása” vagy az egyszerű utánzás révén zajló tanulás jelentőségét sem.) Az általában vett kommunikáció hatékonysága, pontossága nehezen mérhető. Ezért az IEA-, a PIRLS- és a PISA-vizsgálatokban sem a „kommunikációt”, hanem leginkább a szövegértést vizsgálták, vizsgálják. Ráadásul mind a matematika, mind a természettudományos, mind a digitális írásbeliség szintjét felderítő feladatok megoldásához elsőként hatékonyan olvasni, majd értelmezni és reflektálni kell, s a válaszokat ugyancsak írásban várják!
Az elmúlt évtizedekben a magyar közoktatás kritikája jelentős mértékben ezekre a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra épülhetett. Kiss Árpádnak köszönhető, hogy a volt szocialista tábor országaiból elsőként és egyedül Magyarország vett részt az 1970-ben szervezett IEA-vizsgálatokban. Még 2000-ben sem volt sokkal jobb a helyzet, hiszen a PISA 2000-es felmérésében rajtunk kívül csak a csehek, a lengyelek és a lettek vettek részt. Ilyen jellegű szakmai együttműködésünk, jelenlétünk bizonyára folyamatosan érezteti hatását, erősíti nemzetközi elfogadottságunk mértékét. Jó okunk van annak feltételezésére, hogy az Audi és a Mercedes típusú hatalmas német beruházások a hazai PISA-adatok hiányában nem Magyarországon valósultak volna meg. Reményeink szerint a közeli jövőben a fenti összefüggés még nyilvánvalóbbá válhat mind a javuló kutatási eredmények, mind a gazdaságpolitikai lépések szintjén.
A négy javaslatról bővebben
1.) Az olvasás jelentősége. A GDP és a szövegértés összefüggése, illetve a rosszul olvasók gyenge továbbtanulási, valamint munkavállalói esélyei.
Érteni véljük az idegenkedés egyik lehetséges okát. Talán az anyanyelv?! Vagyis néhányan úgy ítélhetik, hogy bárki ez utóbbi fontosságát szorítaná háttérbe a szö-vegértő olvasási fejlesztésének hangsúlyozásával. Ez félreértés! Az olvasás fogal-mának több oldalt is megtöltő meghatározásait nem idézzük. Csupán egyet a sok elfogadható közül, mely szerint „az olvasás a beszélt nyelv írott változatának felismerése”. Meggyőződésünk, legjobb tudásunk szerint az olvasás és az írás rokon fogalma, csaknem szinonimája a beszéd megértésének, a beszédprodukciónak és a gondolkodásnak. Még egyszerűbben a nyelvművelés, az anyanyelvi készségek fejlesztésének leghatékonyabb eszközei az olvasás és az írás. Ugorjunk az érvelés legkeményebb eleméhez. A legutóbbi, PISA 2009-es füzetben jól értelmezhető ábrán mutatják ki az egyes országok GDP-je és a szövegértés közötti összefüggést, pozitív korrelációt. Ez a regressziós görbe sem a kommunikáció, hanem kizárólag a szövegértés eredményeit hozta kapcsolatba a bruttó hazai össztermékkel. Röviden idézünk egy internetes lelőhelyről, javaslatunk végén mellékeljük a teljes hivatkozást, majd azon belül a továbbiakat.
A mindennapi életben használható tudás
Mivel a PISA egy gazdasági alapon létrejött szervezet megrendelésére készül, célja elsősorban a mindennapi életben használható tudás vizsgálata. A mérés az iskolai tanulás során elsajátított ismeretekből és készségekből felépülő, az adott tudományterületen érvényes tudásra összpontosít. Azt méri, hogy a tanulók milyen mértékben alkalmazzák szövegértési képességüket a hétköznapi helyzetekben megjelenő szövegek megértésekor és értelmezésekor; vagy mennyire képesek felismerni, megérteni, értelmezni és megoldani egy matematikai vagy természettudományi jellegű problémát, ha ilyennel találkoznak. A felmérés eredményei több országban egyfajta sokkot okozott, és oktatási reformok sorozatát indította el. Magyarországon az első vizsgálat eredményét próbálták eltussolni, de később az oktatásvezetés számos alkalommal hivatkozott a gyenge PISA-eredményekre.
Jobb PISA-eredmény, nagyobb GDP-növekedés
Egy, az év első felében megjelent tanulmány szoros összefüggést mutatott ki az adott országok PISA-eredményei és gazdasági növekedései között. Az alacsony oktatási teljesítmény magas költsége (The high cost of low educational performance) című kötet feketén-fehéren kimutatta, hogy az alkalmazható tudás növelése nemcsak úgy általában jelentene gyorsabb fejlődést, hanem valóban szinte sokkoló mértékű gazdasági növekedést eredményezne.
A kötet szerint például, ha a következő 20 évben összesen 25 pontos növekedést tudna elérni a PISA-teszteken Magyarország, akkor ez a javulás a 2010-ben születet-tek teljes élettartama alatt 587 milliárd dollár (nagyságrendileg 100 000 milliárd forint) többletet eredményezne. Összevetésként: 2009-ben a magyar GDP összege 26 ezer milliárd forint volt. Ha a következő 20 évben elérnénk az állandó „éltanuló” finn PISA-szintet, az a GDP 584 százalékos emelkedését jelentené ahhoz képes, mintha nem javítanánk az eredményeinken. Természetesen ehhez igen nagy erőfeszítésre lenne szükség, de a növekedési adatok láttán nem kérdés, hogy megérné-e.
Érveink sorába tartoznak még azok az adatok, melyek szerint a gyenge szövegértés-sel jellemezhető tanulók nehezen vagy sehogy sem haladnak előre az iskolarendszer egyes lépcsőin, illetve munkavállalói esélyeik rendkívül gyengék. (A rosszul olvasók 74%-a munkanélküli, vagy rosszul fizetett, alacsony presztízsű munkakörben dolgozik.)
2.) Az olvasás kulcskompetencia. Az olvasásfejlesztés össztantárgyi feladat.
Az olvasás a legfontosabb kulcskompetenciák egyike. Az anyanyelvi tanárok mellett valamilyen módon minden pedagógus, minden kulturálisan domináns személyiség alakítja a rábízott diákok beszéd-, gondolkodási és olvasási készségét. Hiszen minden tudománynak, tantárgynak saját szókincse, szimbólumai, rövidítései, szakirodalma van, az adott személyiségnek pedig egyedi beszédstílusa, olvasottsága, tájékozottsága, gondolkodásmódja, amit akarva-akaratlan közvetít diákjai számára. Ha valamilyen ok miatt nem fogadható el a kommunikáció helyett az anyanyelvi készségek címszavak cseréje, akkor fogadjuk el, hogy a kommunikáció egy-egy formája az olvasás és az írás. Ebben az esetben a 17. o. végére vagy a 18. o. legelejére beilleszthető. „A tanulás az ismeretszerzés alapvető eszköze az olvasás, melynek folyamatos fejlesztése az iskoláztatás teljes idején a tantestület minden tagját érintő össztantárgyi feladat.”
3.) A jó szövegértés egyik legfontosabb háttérváltozója (a családi kultúra, szokásrend, illetve a nemi hovatartozás mellett) az olvasás iránti elkötelezettség, az olvasás szeretete, öröme.
Ennek megalapozásához, megerősítéséhez az egyik legfontosabb tényező a választás szabadsága, az önkéntes örömteli olvasás. A motivációs bázis erősítése érdekében kívánatosnak tűnik a pedagógusok és a tanulók megegyezése nyomán kialakuló „közös olvasmányok”, a szabadon választott művek arányának 10-ről 20%-ra emelése. Ugyancsak a motivációs bázis erősítését szolgálja a kortárs írók, költők névsorának gyarapítása: Kányádi Sándor, Lackfi János, Varró Dániel, valamint a felső tagozatosok körében hosszú évek óta érdeklődéssel olvasott úgynevezett „szociokönyvek” szerzői Lois Lowry, Christine Nöstlinger és Louis Sachar.
Az olvasmányok népszerűsége természetesen soha nem feledtetheti az érték szempontjának perdöntő súlyát! A szabadon választott olvasmányok kijelölésekor meg kell találni a jelen tanterv követelményei, a pedagógus értékrendje és az adott diákcsoport érdeklődésének találkozási pontjait. A Magyar Olvasástársaság másfél évtizede építi azt a 2012 elejére 1000 tételessé gazdagodott, honlapunkon (www.hunra.hu) mindenki számára elérhető, válogatott, annotált gyermekirodalmi adatbázisát, amely korcsoportok, nemek és tematikus szempontok szerint teszi lehetővé a keresést, a választást. Örömmel ajánljuk minden pedagógus, könyvtáros és érdeklődő szülő figyelmébe.
4.) Kissé bővebben kellene foglalkozni az iskola és a család kapcsolatának jelentőségével.
Átlagos esetben legerősebb minta máig, az elektronikus médiák ellenére is a szülők, kiemelten az anyák beszédmódja, fordulataik, szókincsük, viselkedésük, illetve ezek akart, akaratlan átvétele. Ennek, valamint az otthonról hozott, már az óvoda és az iskola előtti időkben megismert rigmusok, mondókák, énekek, versek, elmondott, felolvasott mesék jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Ezen funkciók életre szóló fontosságát tudatosítanunk kell mind a leendő, mind a gyakorló szülők lehető legszélesebb köreiben! A gyerek első és legfontosabb nevelője, pedagógusa a szülő. Ott a leghatékonyabb az iskola, ahol a tantestület, a szülők és a gyerekek normarendszere a legközelebb áll egymáshoz. A normák kölcsönös megismerése, közelítése érdekében az eddigieknél sokkal többet tehetnek elkötelezett és felkészült pedagógustársaink. Ennek előfeltétele a pedagógusképzés és -továbbképzés szellemének további gazdagodása.
Hivatkozás: http://www.oecd.org/document/57/0,3746,en_32252351_46584327_48265529_1_1_1_1,00.html
Budapest, 2012. február 29.
A Magyar Olvasástársaság Tanácsa nevében
Gombos Péter Győri János Nagy Attila
alelnök elnök tiszteletbeli elnök
alelnök elnök tiszteletbeli elnök
