Könyvet a kézbe

A HUNRA interjúsorozata az olvasásról olyan személyekkel, akiknek a gondolatai az olvasásról véleményformáló hatásúak.

Csikós Tibor

1957-ben születtem Martonos-on (a volt Jugoszláviában) Iskoláimat Magyarkanizsán és Újvidéken végeztem, majd 1981-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1986-87 a francia kormány nyolc hónapos művészeti ösztöndíját nyertem el. Festményeimet és grafikáimat önálló kiállításon mutattam be a párizsi Bernanos galériában 1987-ben. Szabadkán laktam, ahonnan 1991-ben Budapestre költöztem. Itt tizenegy évet töltöttem, majd feleségemmel együtt Göteborgban telepedtünk le. Jelenleg Svédországban élek. Mintegy 34 önálló kiállításom volt és több mint 100 csoportos kiállításon vettem részt az Amerikai Egyesült Államokban, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Horvátországban, Indiában,(ex) Jugoszláviában, Kínában, Magyarországon, Szerbiában, Szlovákiában, Svédországban.

A Magyar Olvasástársaság Csikós Tibort kérdezte arról, milyen szerepet játszik életében az olvasás, hogyan vált olvasó emberré.

HUNRA: Kedves Művész Úr! Köszönöm, hogy szakított ránk idejéből, hogy megossza velünk olvasási élményeit. Elsőként azt kérdezem, melyik meséskönyvére emlékszik vissza szívesen?

Csikós Tibor: Nem emlékszem, régen volt, amikor még meséskönyveket olvastam. Attól tartok, nem túl sok ilyen könyvet vettek nekünk, mivel faluhelyen laktunk. Biztos volt, de nem tudom felidézni.
 
HUNRA: De esetleg arra emlékszik, kinek a segítségével vált rendszeres olvasóvá?

Csikós Tibor: A rokonságban nagynéném foglalkoztatott bennünket, gyerekeket. Igazán meghatározó viszont egy kórházi tartózkodás volt hatodikos koromban. Több hónapig tartott a betegeskedésem. Ebből két hónapot töltöttem egy zárt gyermekkórházban, Belgrádban. A szüleim be sem jöhettek hozzám, de „tonnaszámra” hozták nekem a magyar nyelvű könyveket. Amúgy szerencse volt, hogy a határ mellett laktunk, beleestünk a kishatár forgalomba, és olcsó volt a könyv Magyarországon. Az osztályvezető doktornő egyszer megkérdezte, mit olvasok? Kezdtem magyarázni, hogy annyira sajnos nem tudok szerbül, hogy a könyv címét lefordítsam. Szigorúan nézett rám, és azt mondta: „Dehogynem, a szerző Gogol. A könyv címe pedig „Holt lelkek”. „Mrtve duše“. Ez az élmény a későbbi nyelvtudásomat is nagyban befolyásolta
 
HUNRA: Köszönöm, hogy ezt említette, mert különleges a történeteink sorában. Emlékszik, hogy melyik volt első, emlékezetes olvasmányélménye?

Csikós Tibor: A Robinson Crusoe. Sírva olvastam el. Nagynéném szigorú volt velem, nem pedig olyan elnéző, mint az anyukám. Nem volt szabad addig a kisszékről felkelnem, amíg az egész könyvet végig nem olvastam. Harmadikos koromban, a nyári vakáció idején, nagymamánál, egy délelőtt alatt végigsilabizáltam ezt a nagybetűs képeskönyvet.
 
HUNRA: Ezen a képen kicsit mosolygom, miközben nagyon is értem. Nem hangzik modern pedagógiának, de attól hatásos lehet. Kérem, ossza meg velünk, mit ad Önnek az olvasás!

Csikós Tibor: Elsősorban információt, a tudás érzetét. Gyorsan, nagy mennyiségű információt ad. A neten való olvasásra gondolok. Ez a legolcsóbb lehetőség. Azonkívül művészeti és művészettörténeti szakkönyveket vásárolok. Harmadik helyen jön be a szépirodalom. Persze, talán ez ad legtöbbet. Hirtelen máshol termek, egy másik ember bőrébe bújva élek át kalandokat, izgalmakat. Közben élvezhetem az író képességeinek minden hozományát. Hangulatteremtő képességét, frappáns stílusát, szókincsét, meglátásait.

HUNRA: Milyen könyveket olvas szívesen, és miért?

Csikós Tibor: Történelmi könyveket, mert érdekel a múlt. A kínai birodalom hatezer év óta létezik folyamatosan. Rokonaiknak és egyértelműen hunoknak tartanak bennünket, magyarokat. Ebből következik, hogy a mi történelmünk is legalább olyan régi kell, hogy legyen. Kínai nyelven Magyarországot Hunni országnak nevezik. Biztosan tudom, mert tanultam kínaiul, és küldtem képeslapokat postán Kínából Magyarországra. Regényeket és verseket, útleírásokat, és mint említettem, művészeti szakirodalmat olvasok. Tudományos könyveket is szívesen veszek a kezeimbe.

HUNRA: Hogy jut a könyvekhez?

Csikós Tibor: Változatos módon. Járok könyvesboltokba, antikváriumba. Ajándékba is kapok. Több könyvtárban is tag vagyok. Néha örököl is az ember, mások könyveiből.

HUNRA: Gyakran jut ideje olvasásra?

Csikós Tibor: Inkább ritkán, egy-egy utazás vagy nyaralás alatt. Persze, esténként, elalvás előtt is olvasok valamicskét, de komolyan belemerülni nem lehet. Jó előre el kell tenni egy jó könyvet az utazótáskába.
 
HUNRA: Követi a kortárs magyar irodalmat esetleg?

Csikós Tibor: Nagyvonalakban. Több író, költő barátom is van. Legutóbb néhány gyermekkönyv író műveivel és magukkal a szerzőkkel is megismerkedhettem. Bartos Erikával, Berg Judittal, nagyon kellemes meglepetés volt Bosnyák Viktória. Jó néhány vajdasági magyar vagy délvidéki magyar irodalmár munkásságát követtem. Személyes ismeretségbe kerültem annak idején Sziveri Jánossal, Gion Nándorral, és Daniló Kiššel, hogy csak az elhunytakat említsem.

HUNRA: Mit ajánlana elolvasásra másoknak is?

Csikós Tibor: Szeles Judit „Ilyen svéd” című verseskötetét. Balogh István, Balázs Attila, Beszédes István, Gaál Zoltán és Péter László könyveit, Domonkos István, Szügyi Zoltán, Tari István és Tar Károly verseit.
 
HUNRA: Köszönöm szépen, hogy válaszolt a kérdéseimre. Új dimenziót is hozott nekem ez a beszélgetés.

Az interjút készítette: Tar Károly

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

HUNRA BANNER kicsi

Levelezési cím:
Magyar Olvasástársaság
Dr. Vraukóné Lukács Ilona, elnök
Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár
4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 2.

Tagfelvétel és tagmegújítás
Amennyiben a Magyar Olvasástársaság tagja kíván lenni vagy tagságát szeretné megújítani kérem regisztráljon vagy jelentkezzen be az online tagnyilvántartó rendszerbe!
Olvaso tars LOGO2 kicsi
olvassel logo

BANNER SZIG kicsi
 
KE

Vonalban

Oldalainkat 369 vendég és 0 tag böngészi