Akiket nem a kormány tüntetett ki
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 3289
Pósa Zoltán és Tóth László kapják meg idén a Péterfy Vilmos-életműdíjat
Március 17-én, 11 órakor a Magyar Írószövetség választmányi ülésének első, nyilvános napirendi pontjaként Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzet munkatársa és Tóth László József Attila-díjas író, költő 2010. március 17-én, szerdán délelőtt 11-kor a Magyar Írószövetségben (Bp. VI. Bajza u. 18) átveszi a Péterfy Vilmos-életműdíjat. Pósa Zoltán laudációját Mezey Katalin költő, író, a Széphalom Könyvműhely igazgatója, a Pósa-életmű gondozója, Tóth László dicséretét Pécsi Györgyi irodalomtörténész, Tóth László műveinek egyik legjobb ismerője mondja el. Ezt a kitüntetést azok kapják meg, akiket a kormány nem részesített Kossuth-díjban. Egyúttal Pósa Zoltánt beiktatják a Magyar Írószövetség választmányának tagjai közé az elhunyt Deák László helyére.
A díj névadójáról tudnunk kell, hogy Péterfy Vilmos állandó „époszi jelzője”, epitethon ornansa: a jogtudományok Professor Emeritusa és az irodalom romantikusa. Pozsonyban született 1924-ben. Regény-, esszé-, versíró volt, ki egész életében missziójának tekintette a nemzeti irodalom legnemesebb hagyományainak őrzését. Ugyanakkor a magyar irodalom szemszögéből is létfontosságúnak tekintette a nemzeti kultúra és az európai, a világirodalmi eszmék és formák szintézisét. Mint Pozsonyban élő, szűkebb pátriájából az erőszakos szlovakizálás és magyarüldözés évadján menekülésre késztetett alkotó, tisztában volt avval, hogy amennyiben az irodalom (és a kultúra) elszakad nemzeti gyökereitől, átélhetetlenné, kiürültté válik. Ám ha eltávolodik a világirodalomban meghonosodott eszméktől, formakultúráktól, provinciális, poros lesz. Bartók és Kodály, Illyés Gyula és Németh László, Tamási Áron és Szabó Lőrinc szellemében törekedett a peremvidéki öntudat és az európaiság szinkronizálására.
A Pozsony óvárosának szellemiségében nevelkedett ifjú ember már gimnazistaként arról volt híres, hogy az Arany János önképzőkörben Reményik Sándor költészetének teremtett kultuszt. 1942. június 20-án, 18 éves fejjel érte első nagy irodalmi sikere, díjat kapott a Légy ura akaratodnak című filozofikus tanulmányára. 1943-ban joghallgatóként kezdte el a pozsonyi egyetemet. Első verskötete után lát napvilágot Az őfőméltóságú elnöki család krónikái, avagy választások Magyarországon 1944-ben című regénye. A szigorlatot már Budapesten kellett letennie, mert bár regényében kritikusan viszonyul a magyar arisztokráciához és a magyar elit önzéséhez és tehetetlenségéhez, a trianoni döntés újraszentesítése után menekülnie kellett Csehszlovákiából. Alig egy évvel a doktorátus megszerzése után, 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték a Mindszenty-perben. Életének meghatározó szakasza következett a váci börtönben. Csodálatos fegy- és zárkatársakat, életre szóló barátokat szerzett elítélt, szovjet–orosz elnyomás ellen harcoló költők, Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Béri Géza, Gérecz Attila, Szathmáry György, Márkus László, Hámory Jenő, a képzőművész Pfitzner Rudolf és mások személyében. Először a cellákban, jobbára WC-papírra írták verseiket, novelláikat, emlékezetből rekonstruált német, olasz, angol művek műfordításait. Nagy Imre 1953-as első kormányra kerülése után enyhülés következett a börtönökben is. A váci fegyház udvarán az egykori kápolna, akkor könyvtár előtti kis füves kertecskében a költők-írók lehetőséget kaptak arra, hogy már ne csak fejben és fecniken, hanem konszolidáltabb papírrongyokon szerkeszthessék össze antológiáikat. Elnevezték magukat Füveskert csoportnak, az általuk regényesen összehozott kötetekből születtek a Füveskert antológiák. A Füveskertesek beltagjai közül él Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, elhunyt már 1956-ban Gérecz Attila, aztán Béri Géza, Szathmári György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Pfitzner Rudolf. Péterfy Vilmos volt a csapat prózaírója és esszéköltője. A forradalom szabadította ki a Füveskerteseket a fegyházból, Péterfy részt vesz a harcokban, így november 4-én menekülnie kellett a biztos halálos ítélet elől. A güssingi menekülttábor után 1957-ben Amerikába emigrált. 1991-ben a morrisi egyetem jogi karának professzoraként ment nyugdíjba. 1993-ban települt haza Budapestre. Mindvégig írta könyveit, amelyek a míves összetettség és az elkötelezett hazaszeretet mintapéldányai voltak. Számos kiváló regénye jelent meg, többek között Az őfőméltóságú elnöki család krónikái, avagy választások Magyarországon 1944-ben, vagy az 1956-os tárgyú Az élet szentsége, illetve a misztikus-filozofikus A pozsonyi boszorkány és A templomépítő. Ismert drámái A zsírosbödön és A megyeri asszony férje. Mint nehezen kategorizálható, sem népi, sem urbánus, misztikus és realista írót, igazából sehová nem fogadták be. Halála előtt egy évvel hozta létre jelentős vagyonából a Péterfy Vilmos-életműdíjat, amely az alternatív Kossuth-díjjal és a Balassi Bálint emlékkarddal együtt a baloldali kormányok által mellőzött írók egyik alternatív életműdíjává vált. Péterfy Vilmos a magyarság és az európaiság igényének eleget tévő, a legmagasabb szintű életművek birtokosainak szánta az életműdíjat, azoknak az íróknak, akiket a hatalom üldöz, a szakma pedig különleges, egyszerre avantgárd és népi életművük miatt nem tud egyetlen skatulyába sem beerőszakolni. A Péterfy-díj a nagy magányosok alternatív Kossuth-díja.
Jelenlegi kuratóriumának elnöke Báger Gusztáv költő, alapító tagjai a Magyar Írószövetség jelesei, Mezey Katalin költő, a Magyar Írószakszervezet alapítója, főtitkára, a mindenkori írószövetség elnöke, jelenleg Vasy Géza, Kalász Márton, a szövetség korábbi elnöke, Ács Margit író, a Kortárs tanulmányrovatának szerkesztője, tiszteletbeli tagja, illetve egyik alapítója, Ébert Tibor.
A díjat eddig megkapták: 2001: Varga Domokos író, Lászlóffy Csaba romániai magyar költő, író; 2002: Czigány György költő, Koncsol László költő, felvidéki kritikus; 2003: Albert Gábor író, Pusztai János író, Szeli István vajdasági irodalomtudós; 2004: Utassy József költő; 2005: Ébert Tibor költő, színműfordító; 2006: Kabdebó Tamás írországi magyar író, költő; 2007: Kiss Benedek költő; 2008: Oláh János költő; 2009: Pósa Zoltán költő, író; 2010: Tóth László költő
A friss díjazottakról: Pósa Zoltán József Attila-díjas költő, író, újságíró, irodalomtörténész. 1948. szeptember 6-án született Debrecenben, az ősi város egyetemén szerzett magyar–német szakos tanári diplomát. Jelenleg Budán, a gazdagréti lakótelepen él feleségével és családjával. 2000 óta a Magyar Nemzet kulturális rovatában dolgozik.
Főbb művei: 2009: Az ifjúság maradéka, kisregények, Magyar Napló Kiadó; Pósa-breviárium, Colldwell Könyvek; 2008: Törött tükörbe néztél, válogatott versek, Széphalom Könyvműhely; 2007: Olvasó, versek, Széphalom Könyvműhely; 2006: Alászállás, versek, Széphalom Könyvműhely; Hernádi Gyula, emlékkönyv, Alexandra Kiadó; 2005: Irodalmi dandy, avagy koranyári üdvözlet, regény, Széphalom Könyvműhely; 2004: Különleges szakasz, regény, Széphalom Könyvműhely; 2003: Aranykori tekercsek, regény, Széphalom Könyvműhely; 1999: Mediterrán tintabúra, regény, Kairosz Kiadó; 1997: Magyar vagyok, versek, Magyar Hitvallás Füzetek; 1996: Az alanyi szociográfia kurucos szóbűvésze, interjúregény, Hitvallás Kiadó; 1995: Pürroszi győzelmek, két regény: Pünkösdi királyfi, Akkor mindenki velem törődött, Literátor Könyvek; 1994: Menekülés négy sávon, regény, Stádium Kiadó; 1990: Hernádi Gyula, irodalmi monográfia, Akadémiai Kiadó, Kortársaink sorozat; 1984: Ama tőrök, regény, Magvető Kiadó. Továbbá több mint hatvan könyv társszerzője, több mint négyezer cikk szerzője. A visszhangból: 2008: Az ezeréves Pósa Zoltán – Isten vagy sátán, harmadik út nincs; Csontos János portréfilmje a hatvanéves Pósa Zoltánról, hírTV; 2004: Hernádi Gyula: Pósa Zoltán Aranykori tekercsei, Lyukasóra; 1994: Pósa Zoltán Aranykori tekercsek, CD, Szent Imre Ciszterci Gimnázium
Főbb díjai, kitüntetései: 2009: Péterfy Vilmos-életműdíj; Fehér Mária-emlékdíj; Balassi Bálint-emlékérem; 2008: Salvatore Quasimodo nemzetközi, olasz–magyar költőverseny, elismerő oklevél; 2007: A Lakiteleki Alapító Atyák hűségoklevele; Salvatore Quasimodo nemzetközi, olasz–magyar költőverseny, elismerő oklevél; az Írott Szó Alapítvány és a Magyar Napló regénypályázata, különdíj; Obersovszky Gyula-díj, Szellemi Honvédelem-díj; 2006: Bertha Bulcsu-díj; 2003: Írókarácsony-díj, a Magyar Írószövetség prózai szakosztályának elismerő oklevele; 2000: Múltunkkal a Jövőért millenniumi pályázat – novella kategóriadíj; 2000: József Attila-díj
Tóth László József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, újságíró Budapesten született, 1949. szept. 26-án. 1954–1986-ig a Felvidéken élt. Volt az Új Magyarország munkatársa, a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője, 1997–2000-ig a Kalligram Kiadó budapesti irodavezetője.
Főbb művei: A hangok utánzata (versek, 1971), Ithakából Ithakába (versek, 1975), Istentelen színjáték (versek, 1983), Ötödik emelet, avagy az éden bugyrai (versek 1985), Hármas könyv (versek, 1994), Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott” (versek, 2003), A boszorkány porszívója (meseregény, 2004). Ezeken túl számos meséje, művelődéstörténeti, irodalomtöréneti könyve, írása, tanulmánya, cikke látott napvilágot
Díjai: Péterfy Vilmos-életműdíj (2010), Irat nívódíj (1995), József Attila-díj (1994), Fábri Zoltán-díj (1992), Arany János-ösztöndíj (1992), Soros-ösztöndíj (1998, 1992, 1986)
Március 17-én, 11 órakor a Magyar Írószövetség választmányi ülésének első, nyilvános napirendi pontjaként Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzet munkatársa és Tóth László József Attila-díjas író, költő 2010. március 17-én, szerdán délelőtt 11-kor a Magyar Írószövetségben (Bp. VI. Bajza u. 18) átveszi a Péterfy Vilmos-életműdíjat. Pósa Zoltán laudációját Mezey Katalin költő, író, a Széphalom Könyvműhely igazgatója, a Pósa-életmű gondozója, Tóth László dicséretét Pécsi Györgyi irodalomtörténész, Tóth László műveinek egyik legjobb ismerője mondja el. Ezt a kitüntetést azok kapják meg, akiket a kormány nem részesített Kossuth-díjban. Egyúttal Pósa Zoltánt beiktatják a Magyar Írószövetség választmányának tagjai közé az elhunyt Deák László helyére.
A díj névadójáról tudnunk kell, hogy Péterfy Vilmos állandó „époszi jelzője”, epitethon ornansa: a jogtudományok Professor Emeritusa és az irodalom romantikusa. Pozsonyban született 1924-ben. Regény-, esszé-, versíró volt, ki egész életében missziójának tekintette a nemzeti irodalom legnemesebb hagyományainak őrzését. Ugyanakkor a magyar irodalom szemszögéből is létfontosságúnak tekintette a nemzeti kultúra és az európai, a világirodalmi eszmék és formák szintézisét. Mint Pozsonyban élő, szűkebb pátriájából az erőszakos szlovakizálás és magyarüldözés évadján menekülésre késztetett alkotó, tisztában volt avval, hogy amennyiben az irodalom (és a kultúra) elszakad nemzeti gyökereitől, átélhetetlenné, kiürültté válik. Ám ha eltávolodik a világirodalomban meghonosodott eszméktől, formakultúráktól, provinciális, poros lesz. Bartók és Kodály, Illyés Gyula és Németh László, Tamási Áron és Szabó Lőrinc szellemében törekedett a peremvidéki öntudat és az európaiság szinkronizálására.
A Pozsony óvárosának szellemiségében nevelkedett ifjú ember már gimnazistaként arról volt híres, hogy az Arany János önképzőkörben Reményik Sándor költészetének teremtett kultuszt. 1942. június 20-án, 18 éves fejjel érte első nagy irodalmi sikere, díjat kapott a Légy ura akaratodnak című filozofikus tanulmányára. 1943-ban joghallgatóként kezdte el a pozsonyi egyetemet. Első verskötete után lát napvilágot Az őfőméltóságú elnöki család krónikái, avagy választások Magyarországon 1944-ben című regénye. A szigorlatot már Budapesten kellett letennie, mert bár regényében kritikusan viszonyul a magyar arisztokráciához és a magyar elit önzéséhez és tehetetlenségéhez, a trianoni döntés újraszentesítése után menekülnie kellett Csehszlovákiából. Alig egy évvel a doktorátus megszerzése után, 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték a Mindszenty-perben. Életének meghatározó szakasza következett a váci börtönben. Csodálatos fegy- és zárkatársakat, életre szóló barátokat szerzett elítélt, szovjet–orosz elnyomás ellen harcoló költők, Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Béri Géza, Gérecz Attila, Szathmáry György, Márkus László, Hámory Jenő, a képzőművész Pfitzner Rudolf és mások személyében. Először a cellákban, jobbára WC-papírra írták verseiket, novelláikat, emlékezetből rekonstruált német, olasz, angol művek műfordításait. Nagy Imre 1953-as első kormányra kerülése után enyhülés következett a börtönökben is. A váci fegyház udvarán az egykori kápolna, akkor könyvtár előtti kis füves kertecskében a költők-írók lehetőséget kaptak arra, hogy már ne csak fejben és fecniken, hanem konszolidáltabb papírrongyokon szerkeszthessék össze antológiáikat. Elnevezték magukat Füveskert csoportnak, az általuk regényesen összehozott kötetekből születtek a Füveskert antológiák. A Füveskertesek beltagjai közül él Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, elhunyt már 1956-ban Gérecz Attila, aztán Béri Géza, Szathmári György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Pfitzner Rudolf. Péterfy Vilmos volt a csapat prózaírója és esszéköltője. A forradalom szabadította ki a Füveskerteseket a fegyházból, Péterfy részt vesz a harcokban, így november 4-én menekülnie kellett a biztos halálos ítélet elől. A güssingi menekülttábor után 1957-ben Amerikába emigrált. 1991-ben a morrisi egyetem jogi karának professzoraként ment nyugdíjba. 1993-ban települt haza Budapestre. Mindvégig írta könyveit, amelyek a míves összetettség és az elkötelezett hazaszeretet mintapéldányai voltak. Számos kiváló regénye jelent meg, többek között Az őfőméltóságú elnöki család krónikái, avagy választások Magyarországon 1944-ben, vagy az 1956-os tárgyú Az élet szentsége, illetve a misztikus-filozofikus A pozsonyi boszorkány és A templomépítő. Ismert drámái A zsírosbödön és A megyeri asszony férje. Mint nehezen kategorizálható, sem népi, sem urbánus, misztikus és realista írót, igazából sehová nem fogadták be. Halála előtt egy évvel hozta létre jelentős vagyonából a Péterfy Vilmos-életműdíjat, amely az alternatív Kossuth-díjjal és a Balassi Bálint emlékkarddal együtt a baloldali kormányok által mellőzött írók egyik alternatív életműdíjává vált. Péterfy Vilmos a magyarság és az európaiság igényének eleget tévő, a legmagasabb szintű életművek birtokosainak szánta az életműdíjat, azoknak az íróknak, akiket a hatalom üldöz, a szakma pedig különleges, egyszerre avantgárd és népi életművük miatt nem tud egyetlen skatulyába sem beerőszakolni. A Péterfy-díj a nagy magányosok alternatív Kossuth-díja.
Jelenlegi kuratóriumának elnöke Báger Gusztáv költő, alapító tagjai a Magyar Írószövetség jelesei, Mezey Katalin költő, a Magyar Írószakszervezet alapítója, főtitkára, a mindenkori írószövetség elnöke, jelenleg Vasy Géza, Kalász Márton, a szövetség korábbi elnöke, Ács Margit író, a Kortárs tanulmányrovatának szerkesztője, tiszteletbeli tagja, illetve egyik alapítója, Ébert Tibor.
A díjat eddig megkapták: 2001: Varga Domokos író, Lászlóffy Csaba romániai magyar költő, író; 2002: Czigány György költő, Koncsol László költő, felvidéki kritikus; 2003: Albert Gábor író, Pusztai János író, Szeli István vajdasági irodalomtudós; 2004: Utassy József költő; 2005: Ébert Tibor költő, színműfordító; 2006: Kabdebó Tamás írországi magyar író, költő; 2007: Kiss Benedek költő; 2008: Oláh János költő; 2009: Pósa Zoltán költő, író; 2010: Tóth László költő
A friss díjazottakról: Pósa Zoltán József Attila-díjas költő, író, újságíró, irodalomtörténész. 1948. szeptember 6-án született Debrecenben, az ősi város egyetemén szerzett magyar–német szakos tanári diplomát. Jelenleg Budán, a gazdagréti lakótelepen él feleségével és családjával. 2000 óta a Magyar Nemzet kulturális rovatában dolgozik.
Főbb művei: 2009: Az ifjúság maradéka, kisregények, Magyar Napló Kiadó; Pósa-breviárium, Colldwell Könyvek; 2008: Törött tükörbe néztél, válogatott versek, Széphalom Könyvműhely; 2007: Olvasó, versek, Széphalom Könyvműhely; 2006: Alászállás, versek, Széphalom Könyvműhely; Hernádi Gyula, emlékkönyv, Alexandra Kiadó; 2005: Irodalmi dandy, avagy koranyári üdvözlet, regény, Széphalom Könyvműhely; 2004: Különleges szakasz, regény, Széphalom Könyvműhely; 2003: Aranykori tekercsek, regény, Széphalom Könyvműhely; 1999: Mediterrán tintabúra, regény, Kairosz Kiadó; 1997: Magyar vagyok, versek, Magyar Hitvallás Füzetek; 1996: Az alanyi szociográfia kurucos szóbűvésze, interjúregény, Hitvallás Kiadó; 1995: Pürroszi győzelmek, két regény: Pünkösdi királyfi, Akkor mindenki velem törődött, Literátor Könyvek; 1994: Menekülés négy sávon, regény, Stádium Kiadó; 1990: Hernádi Gyula, irodalmi monográfia, Akadémiai Kiadó, Kortársaink sorozat; 1984: Ama tőrök, regény, Magvető Kiadó. Továbbá több mint hatvan könyv társszerzője, több mint négyezer cikk szerzője. A visszhangból: 2008: Az ezeréves Pósa Zoltán – Isten vagy sátán, harmadik út nincs; Csontos János portréfilmje a hatvanéves Pósa Zoltánról, hírTV; 2004: Hernádi Gyula: Pósa Zoltán Aranykori tekercsei, Lyukasóra; 1994: Pósa Zoltán Aranykori tekercsek, CD, Szent Imre Ciszterci Gimnázium
Főbb díjai, kitüntetései: 2009: Péterfy Vilmos-életműdíj; Fehér Mária-emlékdíj; Balassi Bálint-emlékérem; 2008: Salvatore Quasimodo nemzetközi, olasz–magyar költőverseny, elismerő oklevél; 2007: A Lakiteleki Alapító Atyák hűségoklevele; Salvatore Quasimodo nemzetközi, olasz–magyar költőverseny, elismerő oklevél; az Írott Szó Alapítvány és a Magyar Napló regénypályázata, különdíj; Obersovszky Gyula-díj, Szellemi Honvédelem-díj; 2006: Bertha Bulcsu-díj; 2003: Írókarácsony-díj, a Magyar Írószövetség prózai szakosztályának elismerő oklevele; 2000: Múltunkkal a Jövőért millenniumi pályázat – novella kategóriadíj; 2000: József Attila-díj
Tóth László József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, újságíró Budapesten született, 1949. szept. 26-án. 1954–1986-ig a Felvidéken élt. Volt az Új Magyarország munkatársa, a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője, 1997–2000-ig a Kalligram Kiadó budapesti irodavezetője.
Főbb művei: A hangok utánzata (versek, 1971), Ithakából Ithakába (versek, 1975), Istentelen színjáték (versek, 1983), Ötödik emelet, avagy az éden bugyrai (versek 1985), Hármas könyv (versek, 1994), Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott” (versek, 2003), A boszorkány porszívója (meseregény, 2004). Ezeken túl számos meséje, művelődéstörténeti, irodalomtöréneti könyve, írása, tanulmánya, cikke látott napvilágot
Díjai: Péterfy Vilmos-életműdíj (2010), Irat nívódíj (1995), József Attila-díj (1994), Fábri Zoltán-díj (1992), Arany János-ösztöndíj (1992), Soros-ösztöndíj (1998, 1992, 1986)
R. Kiss Kornélia
Megjelent: Magyar Nemzet Online, 2010. március 16. 13:13 (http://www.mno.hu/portal/701180)
