jokai morJobb családoknál ajtófélfa mellé állítják a gyermekeket, és ácsceruzával vonalat húznak a feje fölött. Első év, második év és így tovább. Nagyra nőj! – mondják, mert mindenki szeret nagyra nőni.
Még nem voltam iskolás, amikor a pap bácsi vallásórán arról mesélt – példabeszédnek szánta –, hogy Jókai Mórt kisgyermek korában hajnali négykor, ötkor ébresztették, nagy, porka havak hullottak Komáromban, az egyik cseléd seperte a havat, másik a viharlámpát vitte, s világított a kis Móricnak, hogy eljusson a tanár lakására, ahol őt német nyelvre oktatták. Ez volt az én fejem fölött az első vonal a Jókai-fán. Ilyen kell lenni! Ilyen kéne lenni, de hát senki sem ilyen.

 Kit ébresztenek manapság öt-hatéves korában azért, hogy nyelvórára járjon? Bíróságra adná a szülőket a gyermekvédő liga!

Aztán kamaszkorban merevgörcsöt kaptam a nevetéstől. Mert hát… A mindenét! Hogy lehet így kiforgatni a nyelvet? Azt mondja A kalmár és családjában apa a lányának: „varrd föl az úrfit a gombra”. Feleségének: „gyére ide, te burzas”. Ilyen bátor kell lenni! Fejest kell ugrani a nyelvbe, fel kell kapdosni a rokolyáját, össze kell borzolni „burzas” haját, egy pillanatig se legyen állóvíz az. E miatt a felfedezés miatt meghúzhatták fejem fölött a második vonalat a Jókai-fán.

Más huncutságot is tanultam kamaszkoromban. A tatár kán udvarában raboskodó Nyújtódi Damokos Tamást arra biztatja a szerelmes kegyenchölgy, Kalme, hogy egyszerre harapjanak ketté egy cseresznyeszemet. (A Damokosok) Miatyánk, Úristen! Kell ennél nagyobb biztatás a csintalanságra egy szerelmes kamasznak?

Leleményességből is ekkor kaptam korai leckét. A Politikai divatok regényének bujdosó szabadságharcosa víz alá bújik az üldözők elől, nádszállal szívja a levegőt. Csendes vasárnap délután megismételtem a bravúrt, szinte belefulladtam a Nagy-Küküllőbe, tikkadozva, prüszkölve másztam ki. De ha már életben maradtam, megérdemeltem a harmadik vonalat.

Egy másik fa is terebélyesedett ekkortájt a Jókai-fa mellett, Jules Verne-lázt kaptam (akárcsak minden kortársam), 15 éves kapitány lettem, utaztam a Nautiluson, de úgy csapódtam vissza Jókaihoz, mintha parittyagumi rándított volna. Ha a nagy francia föltalálta a tengeralattjárót, Jókai fölvitt a levegőégbe, megálmodta a repülés csodáját, ráadásul kölcsönkérte tőlünk, székelyektől a barcasági csángók szent folyójának, a Tatrangnak a nevét. Tatrangi Dávid feltalálta a hajlékony üveget, az ichort, s abból repülőgépeket gyártott.

Ezt már az ifjúkor hevével éltem át, feszített a büszkeség, semmivel sem vagyunk kevesebbek, mint a franciák, jöhet a negyedik jel, a negyedik vonal fejem fölé a Jókai-fán. Tatrangi Dávid nemcsak regényfigura, hanem eszménykép, akivel azonosulni lehet. A jövő embere, csodás, utópisztikus hazát alapított a Duna-deltában, az Otthont, fölhasználta a föld magmájának hőenergiáját, esőcsináló gépet szerkesztett, megszüntette a katonaságot, és örök békét teremtett a földön. Vannak ennél nagyobb álmok ma, a XXI. században?

Innen már csak egy lépésre volt Berend Iván. Ha férfieszmények után áhítozik egy fiatal, kéznyújtásnyira van a Fekete gyémántok titánja. Nem idealizált alak, ahogy sokan nevezik, a tudós Jókaival szembesülünk, annyi geológiát, botanikát, vegytant, fizikát, szilárdságtant tanulhat az olvasó, hogy az fölér három egyetemmel. Legnagyobb figyelmeztetése egy fizikai törvény. A szénpor, de minden más mocsok – a lelki szenny is! – öngyulladásra hajlamos, jó lesz vigyázni a szellemi és a lelki higiéniára.

Héroszokat teremtett? Igen, azokat, akikért rajongunk, akiket utánozni szeretnénk. Bután bírálták emiatt sokan, pedig áldani kell érte, mert náluk nélkül elvegyülünk a szürke embertömegben, massza leszünk. Ez már igencsak magas mérce a Jókai-fán, aki eddig, az ötödik vonalig felnövekszik, messze lát.

S még mindig nincs kész az ember, még mindig fogyatékos, mert nem tudja önmagáról, hogy kicsoda. Nem azonos önmagával. Identitáshiánynak nevezik a szaktudósok.

A Jókai-fa alatt folyik ez a tanfolyam. Kongresszusok váltólázában reszket, vergődik a világ, konferenciák pállott levegőjében fulladozik, de itt, ebben a népes családban, Jókai teremtett világában magára ismer.

Azonosul Kárpáthy Zoltánnal, Szentirmay Rudolffal, Baradlay Ödönnel, Richárddal, Jenővel, a nők Baradlaynéval, s meg­gyűlöli Kárpáthy Abellinót, megutálja Ridegváryt. Hűtlen lenni néphez, nemzethez és az emberi fajzathoz a legnagyobb bűn. Ilyen egyszerű és örök Jókai intelme, aminek nincs osztályteremszaga.

A Jókai-fa alatt izgulunk, indulatba jövünk, elszomorodunk, felvidulunk, hahotázunk, csikorgatjuk a fogunkat, átkozódunk, ítélkezünk, megbocsátunk, imádkozunk, szerelmi bájitalt iszunk, gyerekek leszünk újra és tudósok, keressük helyünket a világban.

Nincs nagyobb siker ennél. Megtalálni a helyünket, megtalálni a lélek békéjét. Ha másképp nem, úgy, mint Timár Mihály. A Senki szigete létezik, csak nehéz azt fölfedezni. A Senki szigete nem a Duna vizében van. A Senki szigete bennünk van, s vigyázzunk, ne salakrétegek rakódjanak le ott. (Az arany ember)

Emlékezzünk rá, és ismételjük újból és újból a nagy figyelmeztetést. A szénpor, a hulladék, a szenny – a lelki szenny is! – öngyulladásra hajlamos. Ha mindezt tudjuk, jöhet a mesebeli tündér, és meghúzhatja fejünk felett, a Jókai-fa törzsén a hatodik, legfelső vonalat.

Közös ünneplés

A magyar széppróza napja köré szerveződő rendezvénysorozat eseményei február 12-től 23-ig zajlanak országszerte és a határon túl, csaknem százötven író részvételével. A Nemzeti Színházban vasárnap 15 órakor kezdődő, Versek szódával című irodalmi talk-show is Jókait állítja a középpontba, Lázár Balázs vendégei Fehér Béla író (lapunk munkatársa), Hansági Ágnes irodalomtörténész, Kovács István színművész és Papp Zsuzsanna grafológus lesznek. A magyar széppróza napja központi rendezvénye a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett ünnepi gála lesz vasárnap este hat órától. A műsor Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetője és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke beszédeivel kezdődik. Utánuk négy szerző – Bene Zoltán, Nagy Koppány Zsolt (lapunk munkatársa), Végh Attila, Weiner Sennyey Tibor – részvételével novellaíró versenyt rendeznek. Végül pedig Bíró Gergely és Erős Kinga szerkesztők bemutatják Az év novellái 2018 című antológiát. Az ünnepi rendezvénysorozat részletes programja a www.magyarszepprozanapja.hu oldalon olvasható. A tévénézők is bekapcsolódhatnak az ünneplésbe: az M5 vasárnap 16.25-kor kezdődő OJD – Irodalom és könyv 26 percben című műsorában Orbán János Dénes műsorvezető, lapunk Kultúra rovatának vezetője Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténésszel és Szőcs Géza Kossuth-díjas költővel Jókai Mór munkásságát, hagyatékát veszi górcső alá. A műsorban szóba kerül Jókai és a kortárs tanrend problematikája, különleges kultúrcsemegék Jókairól, és szó esik arról, hogy miért érdemes olvasni. Főként Jókait. (MI)

A cikk forrása: https://magyaridok.hu/kultura/vonalak-jokai-fa-torzsen-2807484/

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

HUNRA BANNER kicsi

Levelezési cím:
Magyar Olvasástársaság
Dr. Vraukóné Lukács Ilona, elnök
Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár
4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 2.

Tagfelvétel és tagmegújítás
Amennyiben a Magyar Olvasástársaság tagja kíván lenni vagy tagságát szeretné megújítani kérem regisztráljon vagy jelentkezzen be az online tagnyilvántartó rendszerbe!
Olvaso tars LOGO2 kicsi
olvassel logo

BANNER SZIG kicsi
 
KE

Vonalban

Oldalainkat 207 vendég és 0 tag böngészi