Népmese Hírek

2011. 03. 09.

Nemzetközi mesemondó fesztivál Magyarországon

Perui, cajún, kreol, székely, magyar és egyéb népek meséit hallgathatják meg a kortárs mesemondás jeles külföldi és hazai képviselőinek előadásában a Holnemvolt Fesztiválnak, Magyarország első nemzetközi mesemondó fesztiváljának látogatói a hétvégén a fővárosban.

A március 12-i és 13-i rendezvényen, az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet székhelyén a magyar közönség kreatív tolmácsolás segítségével ismerkedhet meg más kultúrák mesemondó hagyományaival és a kortárs storytelling műfajának jeles, világhírű képviselőivel - olvasható a szervezők által az MTI-nek eljuttatott közleményben.

A hét nyelven zajló fesztiválon Ausztria mesevilágát Brigit Lehner osztrák mesemondó énekkel és citerával kísérve mutatja be, Peru és a világ más népeinek ősi történeteiről a perui César "El Wayqui" Villegas, egzotikus dél-amerikai, cajún, kreol és más távoli kultúrák meséiről és legendáiról pedig az egyesült államokbeli Angela Davis mesél.
Az észak-európai mítoszokkal, népmesékkel a norvégiai Tone Bolstad Flode, Székelyföld történeteivel pedig Csernik Szende romániai lábbábos ismerteti meg a magyar közönséget.

Magyarországot a Kellner- és Fulbright-ösztöndíjas Zalka Csenge Virág képviseli, aki nemzetközi mesemondóként külföldi fellépésein magyar meséket mond három nyelven, cserébe pedig hazahozza más országok, más kultúrák történeteit. A fesztiválon a világ kultúráinak meséi mellett saját történeteit is megosztja a hallgatókkal.

A fesztivál kísérőprogramjaként látható kiállításon Grünfelder Judit és Szilágyi Csilla üvegtervezők, valamint Karai Györgyi és Lublóy Zoltán porcelántervezők mutatják be narratív témájú alkotásaikat.
A rendezvényt a szervezők tizennégy évesnél idősebb látogatóknak szánják, a mesék ugyanis nem gyerekeknek szólnak, ennek ellenére természetesen ők is részt vehetnek a programon.

A mesemondókról, a belépőjegyekről és a pontos programról az érdeklődők részletes információkat olvashatnak a fesztivál honlapján (www.holnemvoltfesztival.com).

A hétvégi fesztivál után hétfőn néhány mesemondó a Gerlóczy Kávéház teraszán is elmond néhány mesét. A délután 15 és 18 óra között zajló "belvárosi tavaszköszöntő teraszmesélésen" a részvétel ingyenes.

Megjelent: Prae.hu, 2011. 03. 08. 13:48 (
http://prae.hu/prae/news.php?aid=9897)

2011. 02. 16.

„Minden betegségnek megvan a maga meséje”

Boldizsár Ildikó újonnan megjelent, Meseterápia című könyve azoknak íródott, akik értik vagy érteni szeretnék a meséket. A mesék képesek testi-lelki vigaszt adni azok számára, akik életük egy szakaszában krízishelyzetbe kerültek: lehet szó gyászról, válásról, magányról, de akár súlyos betegségről is. A mesék világáról és a terápia lényegéről a szerzőt kérdeztük.

Dr. Boldizsár Ildikó honlapján olvashatjuk, hogy az emberiség első meseterapeutája minden bizonnyal Seherezádé volt, aki ezeregy éjszakán át addig mesélt egy megcsalt és bosszúra éhes férjnek, míg annak dühös lelke le nem csillapodott. A meséknek nagy tétje volt: városának összes leányát és saját, illetve húga életét volt hivatott megmenteni a mesélés csodája által. Azt, ami neki sikerült, dr. Boldizsár Ildikó is véghezviszi nap mint nap a csoportterápiákon.

Minden élethelyzetnek megvan a maga meséje

Dr. Boldizsár Ildikó
Dr. Boldizsár Ildikó

Dr. Boldizsár Ildikó etnográfus, író, meseterapeuta által kidolgozott, egyedülálló módszer lényege a mesén keresztül történő gyógyulás, gyógyítás.  A terápia „ezeregy éjszakán át tartó”, hosszas folyamat: a  terapeuta praxisában a legrövidebb fél évig, a leghosszabb három és fél évig tartott. Számos tényezőt kell figyelembe venni a tökéletes gyógyulás eléréséhez.

– Minden élethelyzetnek és betegségnek megvan a maga meséje. Minden attól függ, hogy a páciens hol tart éppen. Ha mondjuk egy rákos beteg keres meg, nemcsak a betegségét kell figyelembe vennem, hanem a korát, nemét is, de azt is, hogy a betegségében hol tart éppen. Lehet, hogy még orvosa sincs, de az is előfordulhat, hogy már a sugárkezelések is megkezdődtek nála. A mese kiválasztásakor tehát igen körültekintően át kell gondolni azt, hogy milyen mese illik a páciens lelki struktúrájába – magyarázza Ildikó. A mesélés azonban nemcsak a páciensekre lehet jó hatással, hanem a terapeuta is gazdagodik minden egyes alkalommal. – Én is sokat tanulok a mesékből. Minden mesében más-más összefüggést kell megtalálni ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségmezőt megfelelően kiaknázzuk – mondja. – Sokszor ezeket akaratlanul is magamra vonatkoztatom, és ezáltal én is sok segítséget kapok ezektől a történetektől, de természetesen a hangsúly a páciensen van.


2011. 02. 14.

Holnemvolt Fesztivál - Mesék felnőtteknek

2011. március 12-13-án kerül sor a Holnemvolt Fesztiválra, Magyarország első nemzetközi mesemondó fesztiváljára az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet székhelyén. A közönség többek között magyar, székely, észak-európai, kreol, cajun és osztrák meséket ismerhet meg a kétnapos rendezvényen, kreatív tolmácsolással.

Az esemény elsősorban a felnőtt korosztálynak szól, célja, hogy más kultúrák mesemondó hagyományait és a kortárs "storytelling" műfaj jeles képviselőit megismertesse a magyar közönséggel.

Az utóbbi évtizedben a világ számos országában éledt újjá a mesemondás műfaja. Magyarországon a mozgalom még gyerekcipőben jár, a külföldi mesemondókkal való találkozás új ötletekkel, új lendülettel, és - természetesen - új történetekkel ajándékozza majd meg a hazai közönséget. A szervezők célja, hogy a Holnemvolt Fesztivállal hagyományt, önálló legendát teremtsenek, és elérjék, hogy Magyarország is felkerülhessen a nemzetközi mesemondás színes, és rohamosan bővülő palettájára.


A storytelling sokkal többet jelent egyszerű mesemondásnál. Ez egy színes, különleges nemzetközi műfaj, amely nem csak a tündérmeséket és népmeséket foglalja magába; egy storyteller elmesél és színpadra visz bármit, ami történet, ami elmondható.

A Holnemvolt Fesztiválra a storytelling műfaj világhírű képviselői hozzák el ősi és modern történeteiket. A norvégiai Tone Bolstad Fløde feledésbe merült észak-európai mítoszokat, népmeséket vegyít saját történeteivel, az egyesült államokbeli Angela Davis egzotikus afrikai-amerikai, cajun, kreol és más távoli kultúrákból származó meséivel és legendáival varázsolja el a közönséget.

Brigit Lehner osztrák mesemondó énekkel és citerával kíséri előadásait, Csernik Szende lábbábos Székelyföld kevésbé ismert meséit, legendáit dolgozza fel, Zalka Csenge Virág pedig a világ számos kultúrájának meséi mellett saját történeteit is megosztja a hallgatókkal.

A fellépők vállalták, hogy a magyar mesemondó mozgalom támogatásaként ingyen tartják meg az előadásokat.

A fesztivál hét nyelven zajlik majd, minden előadást kreatív tolmácsolás tesz majd élvezhetővé a csak magyarul értő hallgatók számára is. A rendezvényt a szervezők 14 évesnél idősebb hallgatóknak ajánlják, a mesék nem gyerekeknek szólnak. Természetesen gyerekek is részt vehetnek a fesztiválon, kivéve a szombat esti programon, ahol a mesemondók kísértethistóriákat adnak elő.

A fesztivál kísérőprogramja egy kiállítás lesz, amelyen Grünfelder Judit és Szilágyi Csilla üvegtervezők, valamint Karai Györgyi és Lublóy Zoltán porcelántervezők mutatják be narratív témájú alkotásaikat.

A Holnemvolt Fesztivál honlapja:
http://www.holnemvoltfesztival.com/
nepszava.hu
Megjelent: Népszava.hu, 2011. február 10., 14:49 (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=393138#null)

2011. 01. 28.

Hány kötet a világ?

Népek meséi, a Kossuth Kiadó és a Metropol sorozata

A Kossuth Kiadó és a Metropol Népek meséi című sorozata kétségtelenül fontos vállalkozás. A magyar könyvpiacon hasonló sorozatot korábban a Móra és az Európa is megjelentetett, utóbbi a 60-as években ért véget, előbbi pedig kifejezetten felnőtt olvasóközönségre tartott igényt. A jelenleg megjelenés alatt álló sorozatról végleges vélemény természetesen még nem mondható, az első öt kötet és a további tervezett kötetek jegyzéke mégis ad valamiféle benyomást a sorozat egészéről.

Ez a benyomás pedig némiképp vegyes; a sorozat nyilvánvaló erényei mellett érdemes szóvá tenni bizonyos hiányosságokat vagy furcsaságokat. Utóbbiak némelyike az egyes kötetekre, valamint a koncepció egészére is vonatkozik.
 
A kötetek kiállítása igényes, megjelenésük kétségtelenül vonzó, betűméretük és a szöveg-kép arány alapján úgy jósolnám, hogy főként a már olvasni jól tudó alsó tagozatos gyerekek érdeklődésére tart számot, valamint a mesék nagy része kínálja magát szülői felolvasásra is, itt a célközönség akár óvodásokból is állhat. Az ilyesmit persze nehéz megjósolni, s talán érdemes lenne azon is eltöprengeni, hogy miként jelöli meg valamely szöveg a maga célközönségét. Ennek praktikus oldala lehet az a kérdés, hogy mit gondoljunk a kiadók által régebben olykor alkalmazott szokásról, hogy egyes könyveket bizonyos kor fölötti olvasóknak ajánlottak. 
Az itt tárgyalt sorozat bizonyos darabjainál is fölmerülhet ezzel kapcsolatos aggály, főként az Afrikai népmesék egyik darabjának brutális jelenetei kapcsán (mérgezéses tömeggyilkosság, vámpírizmus, hullagyalázás), amelyeket még a Bettelheim-féle pszichoanalitikus felfogás felől is nehéz megmagyarázni, márcsak azért is, mivel nem a főhőssel esnek meg, hanem ő az elkövető, és a tetteknek látszólag több közük van a politikai elnyomáshoz, mint valamilyen transzformált átmeneti rítushoz.

A sorozat eddig megjelent öt kötete koncepcionálisan némiképp heterogén képet mutat. Ez nem is annyira meglepő, mert – mint a sorozatszerkesztővel, Szalai Lillával készített
interjúból is kiderül – a tervezett tizennyolc kötet alapvetően kétfelé osztható.

A sorozat magját az olasz Giuntinál megjelent nyolc kötet magyar fordítása alkotja (az eddig megjelent öt kötet közül kettő, az
Indián népmesék és az Északi népmesék tartozik ide), melyet kiegészítenek a magyar szerkesztők által összeállított további kötetek, mint az eddigiek között megjelent Székely népmesék, Karácsonyi mesék, valamint a – tematikailag talán látszólag a korábbiakkal rokonságot mutató – Afrikai népmesék. Mondhatni tehát, hogy a sorozat címének és mottójának megfelelően („Népek, mesék, mítoszok, sokszínű világunk kulturális kincsei”) találkozunk egyfajta enciklopédikus igénnyel, illetve „kartografikus olvasásmóddal” (Gayatri Spivak), amely a mesék megismerését mintegy a világirodalmi tájékozottság kicsinyített másaként teszi elgondolhatóvá: a különféle égtájakról, világrészekről összegyűjtött mesék az adott népek gondolatvilágát, kulturális szokásait ismertethetik meg a kicsiny olvasókkal/hallgatókkal.

Szalai Lilla már említett nyilatkozatában megerősíti ezt az e
lvárást, amikor így fogalmaz: „a népmesékben rejlő különbségek és hasonlóságok pontosan az egyes népek közti különbözőségeket és hasonlóságokat képezik le. A magyar népmesék is annyira különböznek más népek meséitől, amennyire a magyar nép különbözik egyéb népektől”. Ez az olvasásmód azonban rögtön fölveti annak kérdését, hogy vajon milyen elvek alapján jelennek meg bizonyos kultúrák, népek vagy régiók a válogatásban. Az eddigi öt kötet és a tervezett kötetek címjegyzéke alapján pontos válasz még nem adható erre a kérdésre, de bizonyos eklekticizmus sejthető: van székely és lesz külön magyar kötet, de a szomszédos népek mesekincséből válogató kötetről nem ad hírt a jegyzék (talán a Hegyi népek meséiben lesznek szlovák és román mesék is). A nagyobb európai kultúrák közül külön kötetet kap a német és az orosz, de nem a francia, az angol, a spanyol, vagy az olasz (ami a sorozat eredetét ismervén némiképp különös). Lesznek külön cigány és zsidó mesék is (ami viszont ellentmond a kartográfia elvének), és már megjelent az Északi mesék címet viselő kötet, amely viszont teljesen a területiség elve alapján szerveződik, mivel finn mesét is tartalmaz, vagyis itt a finnugor/germán kulturális divíziótól eltekint. (Érdemes megismételni, hogy itt olaszból fordított gyűjteményről van szó, ami persze többszörös közvetítést is tételez az eredeti mesék és az itt olvasott szövegek között.)

2011. 01. 17.

Berecz András: Angyalfütty - A pécsi Kodály Központban

Berecz András a népzenét dallal, tánccal, mesével fonja kalácsba, ostorba, ami az egyikben eltűnik, a másikból búvik elő, ami az egyiknek teteje, a másiknak alja - lazán, de szorosra. Mert szép, ami összeillik, és jó, ha az ember elfelejti, hogy ki s mi. De legjobb, ha feledés közben, kalács belében, ostor sudarában mégis rátalál. Különben mindegy, csak kacagjon.

Pécsen, a Kodály Központ Hangversenytermében lép színpadra Angyalfütty című előadásával Berecz András ének- és mesemondó 2011. január 22-én este, aki garantáltan mosolyt csal minden korosztály arcára. Berecz András mese- és dalgyűjtőként számtalan helyen járt már, és megismert annyi történetet, amiből könnyedén szemezgethet előadásában, amely egyszerre autentikus, mulattató és szívhez szóló.

A mesemondó munkáját már rengeteg díjjal elismerték, megkapta egyebek mellett az Alternatív Kossuth-díjat, a Népművészet Ifjú Mestere díjat, és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetését is. Az Angyalfütty című előadásra a Kodály Központ Info pontjában (Breuer Marcell sétány 4.), a Pécs2010 Széchenyi téri Infopontjában, és a www.jegymester.hu weboldalon válthatók jegyek három árkategóriában, 1500-2500 Ft között.

* * *

Berecz András: Angyalfütty
Helyszín: Kodály Központ - Hangversenyterem (7621 Pécs, Breuer Marcell-sétány 4.)
Időpont: 2011. január 22. 19.00 óra

Közreműködők: Juhász Zoltán, Gombai Balázs, Vizeli Balázs, Balogh Kálmán, Mester László, Bíró Anna, Berecz István, Morvai Veronika, Juhász Katalin, Szabó Katica

Jegyárak:
I. rendű helyár: 2500 HUF
II: rendű helyár: 2000 HUF
III. rendű helyár 1500 HUF

További információ: www.kodalykozpont.hu

Megjelent: Napvilág.net (
http://www.napvilag.net/mindenmas/20110114/berecz_andras_angyalfutty_a_pecsi_kodaly_kozpontban)

2011. 01. 17.

A gyereknek elemi igénye van a mesére

Azt mondják, hogy a gyerekek 9-10 éves korukig a mesék világában élnek, de aztán elindul a pubertáskori változás, és elfordulnak a meséktől. Van-e valami, ami mégiscsak megmarad és átmentődik? Igen, ezért sem mindegy, milyen mesét és honnan kap a gyerek.

Nem mindegy, honnan hallja a mesét és milyet

Fontos a meseA gyereknek olyan elemi igénye van a mesére, hogy ha nem kapja meg, akkor megszerzi máshonnan, vagy leképezi magának. Vegyük például a „kettős tudat” megjelenését, ami a kisgyermekek világát leginkább 3-6 éves kor között jellemzi. Állandó a kapcsolat a két világ között, nonstop ki-be járkál úgy, hogy pontosan tudja, melyik világban van éppen. Ez a későbbi életkorokban már máshová fókuszálódik, de ebben a korban olyan erős, hogy ha nem kapja meg, akkor máshonnan veszi el, például a tévében látott történetekből „kivonja” a számára fontos elemeket. Gondoljunk a napjainkban elterjedt „gyereknépbetegségre”, amit úgy hívunk, agresszió. Azt mondják a szülők, hogy azért agresszív a gyerek, mert a tv-ben nézi a mesékben. Szerintem meg azért, mert nem tudja másként feldolgozni a készen kapott anyagot, nem tudja hová tenni a látottakat, és a feldolgozási mechanizmusai közül az agresszió az egyik, amiben ezt „el tudja végezni”.

„Az én mesei indulásom nagyon korán elkezdődött. 3-4 évesen a szerepjátékaimban állandóan folytatásos történeteket »írtam« magamban. A szenes kályha mögött berendeztem egy kis elképzelt világot, és itt játszottam el őket. Nem utolsósorban pedig volt nekem egy igazi tengerkék szemű ének-mese nagymamám, aki sokat vigyázott ránk – és sokat mesélt könyvből és fejből egyaránt.”

Kerekes Valéria, meseterápiát tanár, ELTE

A látott dolog tud olyan nem kívánt félelmeket okozni, ami soha nem kerülne elő egy mese kapcsán?

Igen. A mese a belső képi világot mobilizálja. A gyerek úgy képzeli el a rosszat, ahogyan az elméje elbírja. Ha látja, akkor nem biztos, hogy ez így történik. De az előző kérdésedre visszatérve, ha ezt az egészet mesei fejlődés szempontjából nézzük, azt látjuk, hogy a gyerek a saját befogadóképességéhez mérten halad a mesék területén. Először az állatmeséket érti meg a legjobban, 3-4 éves kor körül. Az állatmesékből kibontakozva megérti a tündérmesék üzeneteit, majd hétéves kor körül, amikor iskolába lép, egyszer csak nem az fogja érdekelni, hogyan jut a hős bármihez csodás lények és segítség által, hanem hogy miként tud boldogulni a saját szellemi, mentális erejével. És onnantól indul el a novellamesék felé való irányultság. A mesék valós világban játszódó történetei felé fordulnak.


2011. 01. 17.

„Hamuba sült pogácsáink”

A VI. Országos népmese-konferencia összegzése

A családi olvasás évében a Magyar Olvasástársaság VI. Országos népmese-konferenciája az élő mesemondás hagyományát a népmesék gyakorlati és léleképítő erejével fűzte szoros csokorba. A konferencia vendége a Drávaszög és a hazánkban élő horvát nemzetiség volt. E varázslatos műfaj erejét és értékét teljes lényünkkel megtapasztalhattuk a rendezvényen. Meggyőződhettünk arról, hogy a mesébe gyökerezve felnőni és élni nagy előnyt és gazdagságot jelent ma is.

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, Benedek Elek tiszteletére ünnepeljük születése napján a meséinket, mesemondóinkat és -gyűjtőinket. 2010-ben október 1–2-án Százhalombattán rendezte meg a Magyar Olvasástársaság és a Hamvas Béla Városi Könyvtár közösen a VI. Országos népmese-konferenciát. A két szervezőgárdát összekötő „kapocs”, a többnapos rendezvény megálmodója, Kovács Marianna megtervezte, megszervezte a programokat, hagyományos mesemondással színesebbé és lüktetően élővé varázsolva ezt a két napot.

Ünnepeljük a mesét, mert a mese nemcsak néprajzi kincs, és gyerekek elalvás előtti olvasmánya, hanem „ …lélekkísérő szakrális szöveg, egységes és egylényegű világkép, az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának egyik eszköze.” A különböző tudományterületek képviselői a konferencia első napján beszéltek a mese sokszínűségről, gazdagságról, „hetedhét szerepéről”, jótékony hatásairól. (Az előadások, közös utazások a délelőtti HUNRA közgyűlés után kezdődtek el.)

Jankovics Marcell (rajzfilmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor) keze nyomán saját álmai és az időtlen mesék képei összekapcsolódtak, majd jelképek formájában szóltak hozzánk. Több év gyűjtési munkájából hallhattunk szemelvényeket, tanulságaiban egy későbbi könyvéből osztott meg velünk gondolatokat.

Kóka Rozáliával (énekes, mesemondó) útnak indultunk a mesék birodalmába, a hamuba sült pogácsából nekünk is jutott bőven. A népmesék világa megelevenedett, és már nemcsak gondoltunk rá, élni kezdtük.

Boldizsár Ildikó (író, meseterapeuta) hírül hozta a mesék valóságosságát, a világ első Meseterápia Központjának megnyitását. Ezen az egyedülálló helyen a mesék gyógyító erejét élhetik át gyermekek és felnőttek, az egység újraalkotásához kapnak segítséget. Gyökerek erősítésével és szárnyak megtalálásával rendeződnek a zavarok, tisztábban lát a lélek, és olyan egyetemes életvezetési mintákat talál meg, melyek életkörülményektől függetlenül segít előre haladni.

Agócs Gergely (néprajzkutató, népzenész, mesemondó, a Hagyományok Háza munkatársa) a népmesék beszédes nyelvéről mesebeli fordulatokkal fűszerezett nyelven szólt, a közösségteremtő szerepét rajzolta elénk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mesei kommunikációs formák információs tartalma átültethető és alkalmazható manapság is. Az informális szokásrend mellett az évszázados csiszolt bölcsesség adja a jelentőségét ennek a közösségformáló erőnek. Élmény volt erről meggyőződni palóc nyelvjárásban, és tudni, hogy hagyományos mesemondókat immár képeznek is, hogy tovább vihessék az élő mesefonalat.


2011. 01. 07.

Átadták a Népművészet Mestere díjakat

December 14-én a budapesti Hagyományok Házában átadták a Népművészet Mestere díjakat. Az ünnepségen részt vett Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár és Kelemen László a Hagyományok Háza főigazgatója.

A kormány rendelete alapján a kulturális miniszter által felkért szakmai bizottság azokat jutalmazta, akik a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el és a fogásokat megőrizve, tanítványoknak továbbadva őrködnek nemzeti értékeink, hagyományaink felett. A hat anyaországban élő és négy határon túli alkotónak Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár adta át az elismeréseket. Dr. Réthelyi Miklós arra kérte a díjazottakat, vegyék pártfogásba az ifjabb nemzedéket, minél több fiatalnak adják át tudásukat és a népművészetről vallott szemléletüket.
 
A Népművészet Mestere-díjban részesült Cselényi József néptáncos (Lökösháza, Szlovákia), Csepeli István faragó, népi iparművész (Dunaföldvár) Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész (Balatonalmádi), Hideg Istvánné énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek, megosztva (Kecskemét) Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Schneider Péterné, bútorfestő népi iparművész (Harta) Tímár János, népzenész (Gyimesközéplok, Hargita megye, Románia) Toldi István mesemondó (Kupuszina-Bácskertes, Vajdaság, Szerbia) és Verseghy Ferenc fazekas (Tolna).
 
A díjazottakról:
 
Cselényi József juhász és néptáncos (Lökösháza, Szlovákia)
79 évvel ezelőtt egy pásztorcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Gömör- és Kishont vármegyében, Lökösházán. Felmenői emberemlékezet óta pásztorkodással foglalkoztak. Ő is örökölte a mesterséget és aktív éveit juhászként dolgozta végig. Kiemelkedő tánc és énektudásával is hitelesen képviseli a gömöri pásztorság hagyományos szellemi kultúráját, mára a gömöri pásztorbotoló hagyomány valószínűleg utolsó élő képviselője.
 
Csepeli István faragó népi iparművész (Dunaföldvár)
A népi faragóművesség megújítója és továbbadója. Több mint 40 éve kapcsolódott be a népművészeti mozgalomba. Faragó táborokban vett részt, és lelkesen tanulta a népi faművességet az idősebb mesterektől. Munkásságában nyitott volt a faragások hagyományos technikái mellett a faművesség esztétikájára és több száz éves hagyományaira. A több évtizede Dunaföldváron élő faragó népi iparművész a népművészet iránt elkötelezett alkotó, gondolkodó, újító egyéniség. Ötletei, tervei nyomán ez a szakterület műfajilag, tartalmilag és funkcionálisan is időnként kilép a történeti népművészet, a pásztorművészet hagyományos keretei közül. Műveivel, a hagyományos formák újraértékelésével, a középkorig visszanyúló ácstechnikák felújításával irányt mutatott a térplasztikában.
 
Cz. Tóth Hajnalka hímző népi iparművész (Balatonalmádi)
1973 óta maga is saját kezűleg foglalkozik a népi díszítőművészet, azon belül elsősorban a hímzések motívumkincsével, szín, motívum és forma világával. Különösen érdekelte a hímzésekben megjeleníthető szimbólumrendszer, és nem utolsó sorban a hímzés technikák sokszínűsége. Lelkesen és kitartóan kutatásokat is végzett ezeken a területeken.
Tudományos alapossággal tárta fel az egyes hímzések eredetét, történetét. Eredményes kutatómunkájával a Bakony, a Balaton felvidék népművészetének szakértőjévé vált. Veszprém megyében a megújuló népművészeti mozgalom fő szervezője, de alkotásaival, hímzésterveivel példamutatóan igényes művelője is a népi hímzéskultúrának.
 
Hideg Istvánné Lakatos Anna énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes)
A 74 éves Anna néni gyermekkorától élete részének vallhatja a dalolást, hiszen együtt lakva anyai nagyszüleivel, akik közül a nagypapa – Benedek Márton – híres énekes volt, sok szép dalt hallott és tanult is. Iskolás évei alatt – tanulás mellett – sokat dolgozott, vigyázott az állatokra és e közben lelke megnyugtatására sokat dalolt. 1961-ben megalakították Ördöngősfüzesen az énekkart, és ebben is jelentős feladatot vállalt, sőt szólistája lett az együttesnek. Kallós Zoltán népdalgyűjtő etnográfus is többször járt a faluban megörökíteni Anna néni tudásának gyöngyszemeit. Anna néni tudója a szép régi szokásoknak is, sokat tud mesélni a különböző szokásokról, karácsony, farsang, lakodalom színes eseményeiről, hagyományairól. 2008-ban Marosvásárhelyen kiadták egy kötetben a tőle gyűjtött legszebb meséit.
 
Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek (Kecskemét)
Nagy Mária és Vidák István a hetvenes évek elején fellépő „nomád nemzedék” élcsapatához tartozva Gödöllőről – a népművészetet forrásként felhasználó szecessziós művésztelep háza tájáról – indult el a népművészet megújhodását kereső programjával. Faluról-falura járva gyűjtötték magukba a falusi, tanyai ember tudását, emberségét, ami ma is legfőbb támaszuk.
Különös érdeklődést mutattak a fűzvessző megmunkálása, a kosárfonás, a gyékény feldolgozása iránt. 1972 és 1982 között az egész magyar nyelvterületet bejárva kutatták és művelték a kosárkötés különböző ágait. 1979-től igazi nagy szenvedélyükké vált a nemezkészítés. Azóta folyamatosan kutatják, művelik és tanítják honfoglaló őseink hagyatékát, a szőr, a gyapjú megmunkálását. Az 1980-as évek elejétől részt vettek Kecskeméten a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely szakmai tevékenységének megalapozásában, a hagyomány és a játékkultúra műhelyprogramjának kidolgozásában.
 
Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Románia)
Réti János meggyőződése szerint, aki jó táncos, annak „kell egy kicsi zenehallás, szóval nagyon jó zenehallás kell, hogy tudjon jól táncolni!” Tíz-, tizenkét évesen bezárkózott az istállóba, és ott gyakorolta azokat a tánclépéseket, kombinációkat, amelyeket az édesapjától és a hasonló korú férfiaktól látott. Serdülő legénykorukban a barátokkal egy nagy öreg házba jártak táncolni. Réti János a mezőségi tánckultúra kimagaslóan jelentős képviselője. Férfitánca az utána jövő generációknak és a táncházas fiataloknak alapvető jelentőséggel bír. A kilencvenes évektől folyamatos meghívottja a néptánc fesztiváloknak, önzetlen segítséggel osztja meg tudását minden érdeklődővel.
 
Schneider Péterné Haraszti Mária bútorfestő népi iparművész (Harta)
1972-ben kezdett ismerkedni a parasztbútor festéssel. Az érdeklődés, a tehetség és a sors a legkitűnőbb mester mellé vezérelte. A bútorfestő-asztalos Himpelmann Péter műhelyébe kerülve nagy munkabírással és szorgalommal, a mester iránti őszinte tisztelettel, fáradhatatlanul szívta magába a mesterségbeli tudást. Kiállításokra, pályázatokra küldi munkáit, többször is szerepel kiállításokon, Budapesten, megyéjében, illetve szülőfalujában is. Az 1990-es évtől kiemelkedő sikerekkel van jelen országos, régiós pályázatokon. Számos díj, oklevél, első helyezés, kiemelt különdíj támasztja alá választott mesterségében megnyilvánuló tehetségét. Több évtizedes szakmai tudását örömmel és sikerrel adja át a Hartán működő Alapfokú Művészetoktatási Intézményben bútorfestés iránt érdeklődő fiatal nemzedéknek.
 
Tímár János gyimesi népzenész (Gyimesközéplok, Románia)
Tímár János a gyimesi Hidegségen élő, ma is hagyományos gazdálkodást folytató zenész. A családot, amelyben felnőtt, jól ismerik a népzenegyűjtők. Édesanyja Csorba Anna birtokosa volt szülőhelye szinte teljes népdalkincsének, gyönyörű, archaikus előadásmódjával hozzájárult ahhoz, hogy előadásában hiteles gyimesi zenei gyűjtés kerüljön szalagra. Ezek a felvételek a magyar autentikus népzene legértékesebb dokumentumai közé sorolhatók. Ezt a teljes zenei anyanyelvet vette át a két fiúgyermeke, amelyet édesapjuktól tanult virtuóz hangszerjátékkal gazdagítottak. Tímár János hagyományőrző munkája nagy szolgálatot tesz a magyar hagyományos kultúra népszerűsítésének. Gardonjátéka betekintést nyújt a gyimesi csángó népzene számos archaizmust máig megőrző értékeinek világába. Tímár János hagyományos gazdálkodó életmódja, zenei értékőrzése követendő példa a gyimesi csángóság számára.
 
Toldi István mesemondó (Kupuszina, Szerbia)
A kupuszinai születésű Toldi István ma is szülőfalujában, e nyugat-bácskai kis palóc szórványtelepülésen él családjával. A vajdasági magyar mesemondók legjobbika, a szellemi értékek viszonylatában a leggazdagabb előadó, hiszen még alkalma volt elődeitől hallani azokat a meséket, amelyeket most Ő maga igyekszik közkinccsé tenni. A vidék szinte legbővebb meserepertoárjával rendelkező mesemondó. Több mint hetven mesét mondott el már a hazai és nemzetközi mesemondó versenyeken, amelyeken több ízben nyerte el a legmagasabb elismerést. Fontosnak tartja, hogy minden gyermeknek legyen alkalma felnőttől mesét hallgatni, ahogyan ő hallgatta egykoron, gyermekként a tündérek, táltosok világának titkait. Maga is gyűjt népmesét. 2007-ben Délvidéki palóc népmesék Kupuszináról címmel CD-t jelentetett meg. Előadásmódjának különös értéke, hogy helyi, vagy kupuszinai, illetve palóc nyelvjárásban mondja a meséket.
 
Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész (Tolna-Mözs)
Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész tanulóként szülőfalujából, Tolnáról került Kaposvárra, ahol szakmájában a legkitűnőbb fazekas mester, Tamás László irányítása mellett bővítette, csiszolta tudományát. 1984-től önálló alkotóként készíti a sárközi fazekas-mázas és a habán technikával megalkotott remekeit. Rendszeresen részt vesz a Népi Iparművészeti minősítő zsűriken, ahol közel 100 db termékére kapott „A” minősítést. Verseghy Ferenc a habán fazekasság értékeinek, hagyományainak feltárásában, a motívumok, formák, színvilág gyakorlatban történő bemutatásában, kísérletező lépéseiben szinte egyedüli a fazekasok körében. Három évtizedes Somogy megyei „kiruccanás” után hazaköltözött Tolnára, és itt alakította ki a habán fazekas hagyományok folytatását lehetővé tevő műhelyfeltételeit.

Megjelent: Kultúra.hu, 2010. december 15. (
http://kultura.hu/main.php?folderID=911&ctag=articlelist&iid=1&articleID=308488)

2011. 01. 03.

Szóböjt és gyógymesék

Egerben a Sárkány kör tagjai régóta megtapasztalták, hogy a mesék birodalma nem csupán gyerekeknek való. Régóta dédelgettem magamban a tervet, hogy bemutatom az egri gyerekkönyvtárban működő kört, melyet a könyvtárosként és mesemondóként is ismert Luzsi Margó vezet. Nemrégiben tárcsáztam a számát, ám a mindig szívélyes Margó szűkszavúan válaszolgatott, s rájöttem: nem szívesen állna kötélnek.

– A decemberi ünnepek idején szóböjtöt tartok – árulja el végül. – Hétköznapjainkat a szavak fecsérlésével töltjük, de legalább az ünnepi időszakban érdemes megtisztítanunk a mondatainkat és a lelkünket is. Az legyen a lényeg, hogy próbáljunk legbelül elcsendesedni. A fölösleges fecsegés, a szavak áradata ugyanis megakadályozza, hogy befelé figyelhessünk, s hogy a megváltásra készen fogadjuk az ünnepet – magyarázza Luzsi Margó.

– A mese eredetileg nem gyerekműfaj: a felnőttekhez szólt. Meglehetős hatalomra jutott, és jó irányba vitte azokat, akik mondták és hallgatták e történeteket – mondja. A Sárkány mesekör tagjainak egy uniós pályázat jóvoltából nemcsak arra nyílott lehetőségük a közelmúltban, hogy magyar népmeséket vagy épp Andersen-meséket boncolgassanak. Olyan neves vendégeket is meghívhattak, mint Berecz András, a meseíró és -kutató Boldizsár Ildikó, aki nemrég a meseterápiáról írt könyvet.

– Jómagam is meglepően sokáig olvastam meséket, még kamasz koromban is. Amikor a negyedik gyerekem óvodás korában dacosra váltott, és majmolta a többieket, ösztönösen népmesekúrára fogtam. A legkisebb fiú hetek alatt jó útra tért – mondja Móra Éva, aki felnőttként is hisz a mesékben. Tanárként most azon dolgozik, hogy a tanítványait is bevonja a mesevilágba, ám, mi tagadás, szívós ellenállással kell megküzdenie.

– A számítógépes játékokon és a rajzfilmeken felnövekedett gyerkőcök védőpáncélt növesztettek maguk köré. Mivel kész képekben kapnak mindent, már kezdik elveszteni a képzelőerejüket – panaszolja a tanárnő, akinek kedvenc meséje A kis hableány. Ám ő természetesen az eredeti, Andersen írta változathoz ragaszkodik, nem a lebutított, giccsesre színezett filmes verzióra. A Sárkánykör tucatnyi tagja megtapasztalta, hogy a mesék varázslatosak, gyógyító erejűek, s személyre szóló üzenetet súgnak még a felnőtteknek is.

Csak legyünk kicsit csendben, hogy meghalljuk...

Palágyi Edit
Megjelent: Szabad Föld Online, 2010. december 30., csütörtök (http://www.szabadfold.hu/csalad/szobojt_es_gyogymesek)

2010. 12. 16.

Mesékkel gyógyít Ildikó

Boldizsár Ildikó mesékkel gyógyít

Dr. Boldizsár Ildikó mesterapeuta olyan gyógymódra bukkant, amely segítségével a mesék kódolt üzenetei által juthatunk ki saját magunk által megteremtett problémáinkból.

Minden mese a rend elvesztéséről és újramegtalálásáról szól, s ez éppen megfelel annak a folyamatnak, amelyben egy beteg test vagy elme vergődik. A mesék gyökerei egyébként nagyon is a realitásban vannak, hiszen minden mesemotívum történeti gyökerekre vezethető vissza. Ezért például nem is kell hidat verni valóság és mese között, hiszen a mese eredetét tekintve nincs is közöttük semmiféle szakadék- meséli Boldizsár Ildikó meseterapeuta.

- Az én rendeléseimet is ugyanazokkal a problémákkal keresik föl az emberek, mint a pszichoterápiás rendeléseket: elveszettség, kiúttalanság, életuntság, depresszió, párkapcsolati válság, gyászmunkában való elakadás, félelmek, szorongások stb. Nem tudok megnevezni olyan problémát, amely markánsan jellemző lenne a meseterápiára jelentkezőkre. Minden páciensnek, minden problémának megvan a maga meséje, az én dolgom az, hogy a rendelkezésünkre álló kétezer mesetípusból és több ezer változatból kiválasszam azt az egyet, amely az övé. Egy terápia akkor zárul, amikor a páciens rájön, hogy ő is beletartozik abba a Rendbe, amelyről a mesék oly sokat tudnak.

Az öngyógyító folyamatok beindulásáról bővebben olvashattok még a www.goldspirit.hu oldalon.

Megjelent: Blikk.hu, 2010-12-15 16:08:08 (
http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/gyogyito-mesek-2038725/)