2011. 01. 17.

Tizedik születésnapját ünnepelte a Wikipedia

Az angol nyelvű Wikipedia szombaton világszerte megünnepelte tizedik születésnapját. Itthon a Széchényi könyvtárban volt a buli, amelyen maga Vizi E. Szilveszter köszöntötte a szép új világot.

A Széchényi könyvtár dísztermében ünnepelte szombaton tizedik születésnapját a világ legnagyobb, szabadon szerkeszthető online enciklopédiája, a Wikipedia. Pontosabban a nagy, angol nyelvű Wikipedia tízéves idén, mert az itthoni alapító, Gervai Grin Péter csak két évvel később végezte el az első kapavágásokat, úgyhogy a .hu még csak nyolc. Azért így is volt mit ünnepelni.

Kimondani ugyan senki nem mondta, de a helyszín, a külsőségek és a meghívott előadók is arra utaltak, hogy a Wikipedia elsősorban a legitimációra törekszik, arra, hogy megannyi hányattatás, leszólás és értetlenkedés után komolyan vegyék végre. Nem lehet persze nem komolyan venni egy olyan szájtot, ami havonta 410 millió egyedi látogatót fogad, hiszen, ahogy a szólás tartja, 410 millió egyedi látogató nem tévedhet. Csakhogy a Wikipediának soha nem az internetezőknek kellett elmagyaráznia, mire jó, hanem a tisztességben megőszült akadémikusoknak, a papírba szerelmes könyvtárigazgatóknak, az akadékoskodó egyetemi tanároknak. Azoknak, akik még mindig nem hajlandók elhinni, hogy névtelen önkéntesek ingyen képesek olyan enciklopédiát összeállítani, ami méretét, tehát a szócikkek számát tekintve ötvenszer akkora, mint a nyomtatott enciklopédiák királya, a Britannica. És hogy ötvenszer nem rosszabb nála, az is biztos.

wiki

Vizi: Szép új világ

Fából faragott címerek, kopottas, spenótzöld padlószőnyeg, a Beszámoló 2008-2010 című kiadványt lapozgató öltönyös öregurak, a szünetben szendvics, sütemény és üdítő: a születésnapi ünnepség leginkább egy papíripari részvénytársaság éves közgyűlését idézte, a semmiből induló és az ég felé törő növekedési ábrákkal, a szerény kezdeteket szemléltető anekdotákkal és a jövőt vázoló stratégiai víziókkal. Mindehhez a köszöntőt maga Vizi E. Szilveszter, a tudományos akadémia volt elnöke tartotta. Szerinte a Wikipedia az emberiség közös memóriája, csak épp érzelemmentes, ugyanakkor sajátos demokráciát biztosít, tehát ez az emberiség jövője. Illetve ez a „szép új világ”, fejezte be a köszöntőt Vizi, de erről nem lehetett eldönteni, hogy beszólás, vagy csak el.

Az alapító Jimmy Wales sajnos nem tudott eljönni, mert máshol kellett buliznia, de videóüzenetében felidézte, hogyan írta be annak idején az első szavakat (hello world) a Wikipediába. Eljött viszont Frank Schulenburg, az enciklopédiát üzemeltető Wikimedia Foundation mindössze 64 fizetett alkalmazottjának egyike, aki elmesélte: volt olyan időszak az elején, amikor az angol nyelvű Wikipedia Fizika szócikkében csupán annyi állt, hogy az egy nagyon tág témakör, Svédországról meg annyi, hogy svédek lakják, akik svédül beszélnek; fővárosa Stockholm. Schulenburg, aki az új látogatók és szerkesztők bevonásán dolgozik az alapítványnál, egyszerű folyamatábrán szemléltette a Wikipedia ideális működését: a jobb minőség több látogatót hoz, a több látogató több szerkesztőt, ami a minőség javulásához vezet, és így tovább, a végtelenségig.

Lexikon a senkinek

Az alapítvány lassan egy éve azon dolgozik, hogy minél több egyetemet vonjon be az enciklopédiával való együttműködésbe – bár Schulenburg erről nem beszélt, köztudott, hogy számos egyetemen annyira utálják a Wikipediát, hogy például a szócikkeket tilos forrásként felhasználni. A mostani projektben résztvevő diákok nem a tanárnak, következésképp az enyészetnek gyártják a házi dolgozatokat, hanem Wikipedia-szócikkeket írnak globális közönségnek, ami a videófelvételek tanúsága szerint igen élvezetes feladat.

A Schulenburghoz intézett kérdésekből nagyszerűen kirajzolódott a közönség elkötelezettsége: egy idős úr például azt kifogásolta, hogy a Wikipedián „sok a piros” (ezek azok a belinkelt szavak, amelyek nem vezetnek sehová, mert még nem létezik a hozzájuk tartozó szócikk), majd nyomban fel is vetette, hogy „próbáljuk megszervezni a pirosok eltüntetését”. A feladat elvégzésére a jó erőben lévő nyugdíjasokat javasolta. Schulenburg nem jött zavarba, rögtön mondta is, hogy mindenkire számít.

A wikipedia.hu alapítója, Gervai Péter is a szerény kezdetekről nosztalgiázott, arról az időről, amikor úgy gondolta, hogy a Wikipedia egy „lexikon a senkinek”, amikor a magyar szájton nem volt se szerző, se olvasó, és nem úgy tűnt, hogy valaha is lesz. Gervai szerint a Wikipedia legfőbb erénye az volt, hogy az ellenőrizhetetlen weboldalakból álló, kaotikus, megbízhatatlan internetet próbálta rendszerbe foglalni. Mostanra itthon nagyjából 600 aktív szerkesztő van (ők azok, akik legalább ötször szerkesztettek), és 180 ezer szócikkével a wikipedia.hu a tizenhetedik legterjedelmesebb a különböző nyelvű változatok között. Boldog születésnapot!

Megjelent: index.hu, 2011. január 16., vasárnap 10:29 (
http://index.hu/tech/2011/01/16/tizedik_szuletesnapjat_unnepelte_a_wikipedia/)


2011. 01. 13.

Perverzbõl sok lesz! Ezeket a könyveket várjuk 2011-ben

Nem kell sokat várni a Murakami-eposzra, jön Houellebecq botránykönyve, és végre kiadnak egy sokat emlegetett melegregényt. Megjelenik magyarul Tony Blair életrajza, Rakovszky Zsuzsa pedig egy transzszexuális nõrõl írt regényt. A kiadók egyelõre csak az év elsõ felének megjelenéseit osztották meg velünk, de már ennek alapján is elmondhatjuk, jó lesz 2011. Huszonöt könyv a következõ fél évbõl.

Forrás: [origo]

Murakami Haruki: 1Q84 I. kötet, Geopen

A Geopen kiadó év végére ígérte, de ezek szerint hamarabb kész lesz a fordítás, hurrá. Murakami várva várt regényfolyamának elsõ kötete már 2011 elsõ hónapjaiban várható. Az 1Q84 A kurblimadár-nál is monumentálisabb vállalkozás, eddig három kötete jelent meg Japánban (és nem biztos, hogy ez lesz az utolsó). Két szálon fut a cselekmény, az egyik fõszereplõ egy fiatal lány, a másik pedig egy srác, akiknek a története szép lassan összeér. 1Q84 egy másik valóság, ami 1984-gyel párhuzamosan létezik. A magyar kiadás, úgy látszik, marad az eredeti címnél, és nem jópofáskodik, jó döntés.

Michel Houellebecq: A térkép és a terület, Magvetõ

Michel Houellebecq új regénye 2011 egyik nagy durranásának ígérkezik. A könyv nagy vihart kavart tavaly Franciaországban, elõször azért, mert saját nevükön szerepelnek benne a francia celebek, aztán azért, mert kiderült, Wikipedia-szócikkeket tartalmaz. Meg hát Houellebecq amúgyis megosztó személyiség. Aki aztán Goncourt-díjat kapott. Ez a könyve a hírek szerint nem tocsog annyira pornográf részletekben, mint az eddigiek, és általában véve is nyugodtabb. Fõhõse egy kiábrándult flegma mûvész, aki azzal lesz híres, hogy térképeket fotóz, és embereket fest munka közben. Közönyébõl az mozdítja ki, amikor egy ismerõsét, bizonyos Michel Houellebecq-et brutálisan meggyilkolják. Az is érdekesen hangzik, hogy a cselekmény 2015-ben játszódik, amikor Franciaország már csupán egy kevés turisztikai vonzerõvel rendelkezõ agrárország.

Paul Auster: Láthatatlan, Európa

A Láthatatlan magyar fordításának megjelenése tavalyról tolódott át 2011-re, de a kiadó tervei szerint most már hamar (2011 elsõ negyedévében) találkozunk a könyvvel a polcokon. Auster 2009-es regényének középpontjában Adam áll, akinek életének felvillanó epizódjaiból áll össze a történet, húsz éven (1967-2007) és több elbeszélõn át ívelve.


2011. 01. 13.

Per Olov Enquist és az EU a 2011-es könyvfesztivál középpontjában

Minden eddiginél nagyobb szabású programmal kecsegtet az április 14-17 között megrendezésre kerülő 18. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztivál. A díszvendég idén nem egyetlen ország, hanem maga az Európai Unió lesz. A Budapest Nagydíjat átvevő világhírű svéd író, Per Olov Enquist mellett számos kiváló külföldi szerzőt lát Magyarország vendégül. Zentai Péter László a MKKE igazgatója a könyfesztivál részletei mellett a Márai-programról is beszélt a Literának.

Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója a Literának elmondta, hogy a soros magyar EU-s elnökséghez apropójából döntöttek úgy, hogy idén nemcsak egy országot mutatnak be a magyar közönségnek, hanem az EU összes tagállamának irodalma bemutatkozási lehetőséget kap. “Eddig még sehol Európában nem volt erre példa” - mondta Zentai Péter László. “A saját, sikeres korábbi tapasztalatainkból indultunk ki, hiszen az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját évről évre megrendezzük. A könyvfesztivál idején zajló különleges esemény keretében 18-20 országból érkeznek hozzánk fiatal, elsőkönyves szerzők, és számos szakmai rendezvény és bemutatkozás mellett rengeteg hasznos kiadói kapcsolatot szerezhetnek. Ezek mellé a szerzők mellé érkeznek majd meg a külön meghívott írók, így minden eddiginél színesebb programmal várjuk majd az olvasókat a Millenárison."

Zentai Péter László (fotó: Valuska Gábor)
 
A könyvfesztiválon nagyszabású uniós helyszínt állítanak majd fel, ahol mindegyik ország önálló nemzeti standon népszerűsítheti kortárs irodalmát, könyvkiadását. "Körülbelül 50-50 kortárs irodalmi művel lesznek jelen az egyes országok" - mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a vendégként érkező írókat az adott ország kulturális képviselői választják ki. A meghívottak körét úgy próbálják szűkíteni, hogy minden tagország a nívós kortárs irodalmi képviselőit hozza el Magyarországra.  A fesztivál programjain a magyar és a külföldi íróknak eddig soha nem látott mennyiségű, több mint háromszáz programon lesz lehetőségük együtt szerepelni. A szervezők reményeik szerint megjelentetnek majd egy többnyelvű antológiát is.

"Megszólítottuk a hazai kiadókat, hogy kiderüljön, milyen európai irodalmi alkotásokat időzítenek a könyvfesztivál idejére. Az így kapott lista alapján javaslatot tettünk az egyes nagykövetségeknek, kulturális intézeteknek, hiszen így a szerzők friss könyvük kapcsán érkezhetnének Magyarországra" - jegyezte meg Zentai Péter László. Terveik szerint a fesztivál egy "nagyszabású irodalmi show-val" fog megnyílni, esténként pedig az uniós országok nagykövetségeinek, kulturális intézeteinek rendezvényei színesítik majd a programot.

 Per Olov Enquist 
 
Zentai Péter László a Litera kérdésére elmondta, a közelgő könyvfesztivál mellett nagy örömmel és büszkeséggel tölti el a december végén elfogadott és januárban elinduló Márai-program, amely sok viszontagság után, de végül szinte abban a formában került elfogadásra, ahogy azt a MKKE évekkel ezelőtt kidolgozta. “Régóta várt segítsége lesz a Márai-program a könyvszakmának, amely állami segítség nélkül, rendkívül rossz anyagi helyzetben kellett, hogy túlélje a válság miatt az utóbbi két évet.” A most elfogadott közel egymilliárd forintos keretösszeg elengedhetetlen segítséget jelent a magyar könyvtárrendszernek, a magyar kiadóknak és a magyar irodalom fordítástámogatásának - mondta Zentai. “A rendszerváltás óta nem volt példa ekkora összegű támogatásra, az olvasáskultúra népszerűsítéséhez elengedhetetlen volt, hogy elinduljon a program.”

A Márai-program kiemelt célja a kortárs magyar irodalom és a gyermekirodalom népszerűsítése, de a támogatást klasszikusokra is költhetik majd a könyvtárak - mondta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főtanácsosa, Lakatos Mihály az
MR1 Kossuth Rádiónak.  Mivel a könyvtárak állománya hiányos, ezért a kormányzat nem tett megkötéseket. Az egymilliárd forintból majdnem hatszáz hazai és negyvennyolc határon túli könyvtár kaphat támogatást. A könyvtárak ötszáz műből válogathatnak majd. A kötetek címeit tartalmazó listát azok a kollégiumok állítják össze a kiadók javaslatai alapján, amelyekben a kiadók, az írószövetségek, a minisztérium és más szakmai szervezetek is képviseltetik magukat. A szakminisztérium főtanácsosa, Lakatos Mihály úgy tájékoztatott, hogy Réthelyi Miklós tárcavezető a hét végén átadja a kollégiumok megbízólevelét, így várhatóan márciusra már ismert lesz az érintett művek címjegyzéke.

Megjelent: Litera.hu,

2011. 01. 13.

Nincs még itt az ideje a reális Wass Albert-értékelésnek

A rendszerváltás előtt hazánkban agyonhallgatták, Romániában betiltották Wass Albertet, aki 103 éve született.

Népszerűsége a '90-es évektől máig töretlen, több könyve is a legsűrűbben kikölcsönzött könyvtári könyvek között van, és a könyvesboltokban is a top 100-as listán tanyázik évek óta műveivel az erdélyi Válaszúton 103 éve 1908. január 8-án született Wass Albert.
A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben 2005-ben az egyik legkedveltebb magyar írónak választották. A funtineli boszorkány című műve a legnépszerűbb 12 magyar regény közé került, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig ott szerepel az Adjátok vissza a hegyeimet!, valamint a Kard és kasza is. Wass Albert számára az irodalmi sikert első regénye, a Farkasverem hozta meg 1934-ben. Az író munkáságáról a mai napig élénk, nem mindig szakmai vita zajlik.
Elek Tibor irodalomtörténész szerint Wass Albert tárgyilagos, előítélet-mentes irodalomtörténeti értékelésének sajnos még mindig nem jött el az ideje. Újrafelfedezésének, művei újrakiadásának politikai környezete, háborús szerepének megítélése pro és kontra befolyásolta azt az elmúlt évtizedekben és befolyásolja mindmáig.
– Én azokkal a józanabb kollégákkal értek egyet, akik nem tartják a 20. század legnagyobb magyar írójának, de nem is dobnák ki a magyar irodalmi kánonból. A két háború közötti erdélyi magyar prózában jelentős hely illeti meg őt, de nem gondolnám, hogy elhomályosítja a művészete Kós Károly, Tamási Áron, Nyírő József, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár munkásságát, hogy csak az erdélyi kortársait említsem.
Bizonyos vagyok abban, hogy Baumgarten-díjas Farkasverem és A funtineli boszorkány nemcsak az erdélyinek, hanem a magyar irodalomtörténet egészének fontos alkotása, de rám hatással voltak például az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Jönnek című művei is. Abban is bizonyos vagyok azonban, hogy lírikusként jóval a kortárs „erdélyi költői triász”, Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László mögött és után járt — válaszolta kérdésünkre Elek Tibor.
Az író népszerűségét jelzi, hogy a Békés megyei könyvtárban A funtineli boszorkányból a folyamatos előjegyzések miatt a szokottnál is több kötetet kellett beszerezni. — Az egyik legtöbbet kikölcsönzött szerzőnek számít — tudtuk meg Csicsely Ildikó könyvtárostól. A szerző összes regénye megtalálható a könyvtárban.
Megjelent: beol.hu, 2011. január 10. 19:32 (
http://www.beol.hu/bekes/kultura/nincs-meg-itt-az-ideje-a-realis-wass-albert-ertekelesnek-353730)

2011. 01. 13.

Az Európai Bizottság támaszthat konkurenciát a Google-nek

Ha az Európai Bizottságnak sikerül elérni a céljait, akkor Európa teljes kulturális öröksége felkerül a világhálóra 2016-ig, mégpedig olyan módon, ami akár a rivális Google digitális könyv vállalkozásának is konkurenciát támaszthat.

A kulturális örökség digitalizálásával foglalkozó magas szintű munkacsoportot ("Comité des Sages") 2010 áprilisában állították fel. Feladatuk az európai kulturális művek megőrzésére, az online elérés biztosítására és a digitalizáció folyamatának felgyorsítására tett ajánlások kidolgozása. Meg kellett vizsgálniuk a finanszírozás opcióit, beleértve a magántőke bevonásának lehetőségét. Javaslatokat kellett tenniük a szerzői jog és engedélyezés kezelésére, amely megkönnyítené a szerzői jogvédelem alatt álló művek digitalizációját, különösen a nyomtatott formában már nem elérhető, illetve az úgynevezett "árva művek" esetén, melyek az európai gyűjtemény jelentős részét teszik ki. A Comité des Sages ("bölcsek tanácsa") tagjai: Maurice Lévy (a Publicis reklám- és kommunikációs cég elnök-vezérigazgatója), Elisabeth Niggemann (a Német Nemzeti Könyvtár igazgatója és az Europeana Alapítvány elnöke) és Jacques De Decker (író, a belgiumi Királyi Akadémia francia nyelv és irodalom tagozatának örökös titkára) voltak.
Jelenleg a Google csak az 1870 előtt megjelent műveket teszi elérhetővé a nyilvánosság számára. A Google Könyvek 2004-es indulása óta a vállalat állítása szerint több, mint 15 millió könyvet digitalizáltak világszerte.
A bölcsek tanácsa által írt jelentés a magán- és a közszféra közötti partnerséget ajánlja az Unió könyvtárainak, múzeumainak és levéltárainak digitalizálásának fellendítésére. A három szakértő szerint az egész projekt 100 milliárd eurójába kerülne a blokknak. A magántőke komolyabb bevonását javasolják a digitális arénába, ahol jelenleg egy szereplő - a legnagyobb keresőmotort is üzemeltető Google - uralja a terepet.
Maurice Lévy, a Publicis reklám- és kommunikációs cég elnök-vezérigazgatója, a Google előnyét így értékelte: "nem tesz jót a versenynek, ha csak egy játékos van a porondon." Androulla Vassilou, az EU oktatásért és kultúráért felelős biztosa pedig azt is hozzátette, hogy "hiszünk a tiszta versenyben, és szeretnénk több európai szereplőt is bátorítani a részvételre."
A bölcsek jelentése az Europeanat - a 2008-ban indított online könyvtárat - jelöli meg referencia pontként minden uniós digitalizált anyag számára. Az Európai Bizottság kijelentése szerint, minden tagállamnak a közpénzen létrehozott digitális anyagait elérhetővé kell tennie az oldalon, és minden nyilvános oldalon elérhető mesterművet becsatornázni az Europeanara 2016-ig.
A Google és az Europeana megjelenésük óta civakodnak a digitális könyvek piacán. Hosszadalmas tárgyalások után a Google beleegyezett, hogy 25 évről 15 évre rövidítse a könyvtárakkal kötött kizárólagos megállapodásait, melyek értelmében ez időszak alatt a könyvtárak nem használhatják egyéb kereskedelmi célra a Google által szkennelt dokumentumokat. A január 10-én közzétett jelentés némi meghökkenést keltve egy ennél is rövidebb időszakot - 7 évet - javasolt a magánszféra által kiköthető exklúzív felhasználás számára. A jelentés szerint a magánszektor számára lehetővé kell tenni a befektetései megtérülését.
Levy hangsúlyozta, hogy mindenáron el kell kerülni, hogy egyes tartalmat többszörösen kerüljenek digitalizálásra a versenytársak részéről. Az egyes tagállamokban elkészített dokumentumokat a többi tagállamban is elérhetővé kell tenni az Europeana rendszerén keresztül. A Google nem emelt kifogást az ellen, hogy szkennelt példányait megossza az európai online könyvtárral. A vállalat szóvivője példának hozta fel a Genti Egyetemet, amely szintén bekerült az Europeana adatbázisába. "A könyvtárak szabadon megoszthatják digitális katalógusaikat olyan nyilvános kezdeményezésekkel, mint például az Europeana." - tette hozzá.

Vélemények
Neelie Kroes így nyilatkozott: "Őszintén köszönöm a három "bölcs" építő jellegű javaslatait arra vonatkozóan, hogyan indíthatnánk útjára egy "digitális reneszánszot" Európában. Múzeumaink és könyvtáraink gyűjteményeinek digitalizálása nemcsak Európa történelmi és kulturális gazdagságába enged betekintést, hanem új lehetőségeket is teremt az oktatás és az innováció terén, valamint új gazdasági tevékenységeket generál. Ezáltal számos generáció részére lesz kiváló minőségű tartalom elérhető az interneten."
Androulla Vassiliou hozzátette: "A vitacsoport egyensúlyt teremtett az alkotói érdekek és digitális korunk azon kívánalmai között, melyeket a folyamatosan változó környezet diktál. Utat és módot kell találnunk az egyensúly kialakításához minden olyan területen, ahol a kulturális és kreatív ágazatok a digitális korszakváltás kihívásaival szembesülnek. A digitális korban a kultúra és a kulturális örökség számtalan lehetőséget tartogat az európai gazdaság és társadalom számára."
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója, szintén üdvözölte a kezdeményezést. "Magyarországon 14 000 cím jelenik meg évente. Hatalmas léptékű munkáról van szó. De nincsenek meg a források és nincs egy nemzeti stratégia a digitalizációra. Az Európai Uniós tervet le kell bontani országokra. Magyarországnak is elemi érdeke, hogy a magyar kultúrkincs digitalizálva elérhető legyen. Európa azonban nagyon el van maradva, a sokszorosát kellene befektetni. A Google egy nagyszabású vállalkozás, ezért tudott ilyen előnyre szert tenni. Európában, illetve Magyarországon is hasonló partnerre lenne szükség. Nagyon kellett már a kezdeményezés fellendítése."

( Forrás: euractiv.hu )

2011. 01. 10.

Szemet hunynak a késések felett

„Amnesztiát” hirdettek Pécsett. A Tudásközpontban hétfőtől két hétig büntetlenül lehet visszavinni azokat a könyveket, amelyeknek már lejárt a kölcsönzési ideje. Az intézményben úgy számolnak, ezzel az intézkedéssel több százezer forinttól esnek el, de legalább visszahozzák azt a csaknem kétezer könyvet, amelyek már régóta hiányoznak a könyvtár állományából.

Aki késve viszi vissza a könyveket, annak pótdíjat számolnak fel. Ez idővel akár több ezer forint is lehet. A központban azonban úgy döntöttek: két hétig szemet hunynak a késések felett, „amnesztiát” hirdettek. Most bárki visszaviheti a régen kikölcsönzött könyveket késedelmi díj nélkül. Az akció négy napja tart, azóta 300 könyvet már visszavittek, de még körülbelül 1700 kint van az olvasóknál. Ezek hiányoznak az állományból, annak ellenére, hogy a kölcsönzések száma az elmúlt években egyre kevesebb.

A számítógépek elterjedése, és főleg az elektronikus könyvek megjelenése óta sokan otthonról hívják le a könyvtárat. „Sok mindent közzéteszünk a honlapunkon, a katalógusokba beépítjük az elektronikus könyveket is, így sokan inkább ezt a formát választják” – mondta a Független Hírügynökségnek Fekete Ágnes, a Tudásközpont olvasószolgálatának vezetője.

A könyvtárakat egyre kevesebben látogatják. Pécsett 5 évvel ezelőtt több mint 30 ezren váltottak olvasókártyát. Tavaly ez a szám már csaknem 10 ezerrel kevesebb volt. A Tudásközpontban három könyvtár kapott helyet, azóta csaknem 20 ezren iratkoztak be. (lm)

Megjelent: hirtv.hu,
2011-01-07 16:20 (
http://www.hirtv.hu/kultura/?article_hid=357106)

2011. 01. 10.

Könyvek hevernek az utcán

Regények, gyerekkönyvek, műszaki leírások vagy éppen útikalauzok: minden megtalálható a bécsi utcai könyvszekrényekben, amelyek a császárváros egyik művészének ötlete nyomán mind nagyobb sikert aratnak.

2010-ben állították fel őket, az egyiket a Neubau bohém könyékén, a másikat a népszerű Brunnenmarkt piacon. Mindegyikben 250 kötet fér el. Az elv egyszerű: bárki bármikor hozhat a szekrénybe könyvet és bárki el is vihet onnan, és ehhez semmiféle formaságnak vagy kötelezettségnek nem kell alávetnie magát. A sikert jelzi, hogy már egy további felállítására készülnek.
A kezdeményezőnek, Frank Gassner 37 éves bécsi művésznek a célja egyszerűen az volt, hogy a városi tér egy részét "visszaadja" a polgároknak. "Valami olyasmit akartam csinálni a köztéren, ami anélkül, hogy kereskedelmi célt szolgálna, mindenki számára hasznos lenne. Ilyesmire manapság nincs példa" - magyarázta el az AFP-nek.
A havas utcán Anna, egy 59 éves ápolónő, aki nem kedveli sem a könyvtári beiratkozási díjat, sem azt, hogy a kölcsönzött könyveket időre kell visszavinni, a brunnenmarkti szekrény polcain kutakodik orvosi könyvek után. "Mindig megnézem, amikor a bevásárlóközpontba megyek, mert rengeteget olvasok" - mondja.
A 24 éves Stefan egyetemi hallgató. Ő is mindig bekukkant a könyvszekrénybe, ha arra jár. "Nem egy konkrét könyvet keresek; hagyom, hogy meglepjen valamelyik" - tréfálkozik a fiatalember. Elmeséli, hogy egy alkalommal itt talált használati utasítást egy 1990-es számítógépes szoftverhez.
A két már felállított utcai könyvszekrény stílusa eltérő, mintegy alkalmazkodnak a környezethez. A neubaui szekrény üvegezett ajtókkal rendelkezik, és kissé előredől, mintha magára akarná vonni a járókelők figyelmét. A Brunnenmarkton három, különböző magasságban lévő, fémlábakhoz erősített láda alkotja a könyvszekrényt. Közel van az utcai padokhoz, amelyekre lehuppanva lapozgatni lehet a könyveket - mármint ha jó az idő.
Irene Prieler építész, aki évtizedek óta él ebben a negyedben, közreműködött a szekrény megtervezésében, és ma is részt vesz karbantartásában. A kezdeményezés "mindenkihez szól, a frissen bevándorolt fiataltól egészen az idős helyi nyugdíjasig" - mondja az asszony.
A költségeket Frank Gassner saját zsebéből állta, mert így hamar megvalósíthatta elgondolását, és nem volt szükség hosszú tárgyalásra az esetleges szponzorokkal. Meglepetten és örömmel tapasztalta, hogy akadtak olvasók, akik válogatták és rendszerezték a könyveket. "Az emberek bölcsebbek, mint gondolnánk" - jegyezte meg.
Bár a projekt megvalósítói tartottak a vandalizmustól, a két könyvszekrénynek nem esett bántódása, tíz hónap alatt egyetlen alkalommal fordult csak elő, hogy graffitival "dekorálták". Ez arra utal, hogy a kezdeményezést tiszteletben tartják a helybéliek. Irene Prieler szeint csak olyan tárgyak válnak a vandalizmus áldozatává, amelyek vagy nem odaillők, vagy nem működnek.
Frank Gassner úgy véli, hogy a könyvszekrényeket azért is kedvelik a bécsiek, mert a bennük sorjázó könyvek szinte minden héten kicserélődnek, megújulnak. A projektnek ma már Bécsen túl is híre ment.
"Egy napon tanúja voltam, hogy egy idős asszony két bőröndnyi könyvet hozott. Külön ezért buszozott ide a 15 kilométerre lévő Klosterneuburgból" - mondta el az AFP-nek Friedrich Plöckinger, aki régi lemezeket árul és üzletének ablaka éppen a könyvszekrényre tekint. Plöckinger szerint az emberek pozitívan fogadták a kezdeményezést: naponta 10 és 30 között mozog azoknak a száma, akik könyvet hoznak vagy visznek, élve a szekrény nyújtotta lehetőséggel.
Forrás: MTI
Megjelent: Kultúrpart.hu, 2011. január 9. 11:52 (http://www.kulturpart.hu/irodalom/22579/konyvek_hevernek_az_utcan)
 

2011. 01. 10.

Való világ a szocializmusból

Éld újra saját magad, édesanyád, nagyanyád történetét. Mítoszok nélkül: asszonyok a Kádár-rendszerből.

Mozaikszerű kép bontakozik ki a nők 1950–80-as évekbeli helyzetéről Tóth Eszter Zsófia Kádár leányai című tanulmánykötetéből. Külön fejezetet kapott a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában megjelent könyvben a vidékről a fővárosba bevándorló nők sorsa, a nők 1956-os forradalomban vállalt szerepe, a „férfias” munkakörökben dolgozók élete, a leányanyák megítélésének változása, a gyesen lévő anyukák problémái, valamint a szocialista parlament női országgyűlési képviselőinek bemutatása. A fiatal történész, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa a női szerepek változását, jellegzetességeit elemezte különböző források, főként az általa készített életútinterjúk, a Nők Lapja korabeli számai és a korszakot bemutató filmek tükrében. A szerző a havas budai várban, levéltárbeli irodájában beszélt decemberben megjelent könyvéről.

– A könyv borítóján Kádár János látható munkásnők csoportjával. A Kádár lányai nagyon kifejező cím: kevés munka foglalkozik kifejezetten nőkkel a szocialista időszakban. Miért ezt a korszakot választotta kutatásai témájául?

– Nagyon egyszerű, 1993-ban életpályajogásznak tanultam, de magyar–történelem szakra jártam az egyetemen. 1995-ben alakítottunk egy „sztahanovista” kutatócsoportot Horváth Sándorral és Majtényi Györggyel közösen. Persze nagyon szorgalmasak is voltunk, de a csoport nem ezért kapta ezt a nevet, hanem azért, mert az élmunkások és sztahanovisták történetét akartuk kutatni. A munkamegosztásban – mivel elsősorban az érdekelt – én a még élő tanúkat, sztahanovistákat akartam megszólaltatni. Az egyetemen volt egy szeminárium, amelyet Hegedűs B. András tartott, az egykori Petőfi-kör titkára, volt 56-os elítélt. Ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy hetvenezer sztahanovista kitüntetett volt az országban, nem létezik, hogy nem akad olyan, akivel interjúzni lehetne. Olyanokat kerestem, akikkel beszélgetni lehetett a múltról. Nem azt akartam megtudni, mi történt 1956-ban, vagy hogyan lett valaki sztahanovista, hanem azt: hogyan emlékeznek erre, hogyan élték meg. Nagyon érdekes történeteket meséltek el a szocialista élet mindennapjairól, hogy milyen taktikákat és stratégiákat alkalmaztak a patronáló állammal szemben vagy mellett. A diktatórikus állam nemcsak patronálta a munkásokat, a hivatalos beszédmódban munkások voltak a munkásállamban, hanem szankcionálta is őket. Például, ha az ötvenes években ki akartak lépni a gyárból, az nem ment olyan egyszerűen, az önkényes kilépés bűncselekménynek számított. Megtudtam tőlük, miként tudták áthágni ezt a szabályt, hogy ne büntessék meg őket, ha egy más gyárba mentek dolgozni.

– A kutatás közben tapasztalta, hogy ez a korszak a nők szempontjából milyen kevéssé van feldolgozva?

– Igen. Egyrészt sajnos demográfiai szempontból tény, hogy ebből a korosztályból sokkal több nő él, mint férfi. Sokszor megesett, hogy a munkástanácsból nem az egykor ott dolgozó férfit találtam meg, hanem a feleségét, és vele beszélgettem. Emellett azt tapasztaltam, hogy nőként nőket kérdezni sokkal könnyebb. A disszertációmhoz már kifejezetten munkásnőkkel akartam interjúzni, és találtam egy 1970-ben Állami Díjjal kitüntetett női brigádot, akikről a Puszi Kádár Jánosnak című első könyvem szól. Egy véletlen is segített: a Népszabadságban 1999. október 23-án megjelent egy fénykép, amely Wittner Máriát és Havrila Bélánét ábrázolta, akik 56-ban fegyverrel harcoltak.

– Ez a kép szerepel a könyvben is: pufajkában, fegyverrel a kézben állnak.

– Igen. Küldtem a lapnak egy olvasói levelet, hogy miért nem írták alá, kik ők. De nemcsak én írtam, hanem Juhász Borbála kolléganőm is, aki akkor már nőtörténészként identifikálta magát. A levélváltás kapcsán ismerkedtünk meg, és az ő révén mélyültem el jobban a genderkutatásokban. Elkezdtem konferenciákra járni, találkoztam Pető Andreával, és megismerkedtem a téma irodalmával is. 2001-ben Berlinben töltöttem két hetet, ami rövidnek tűnik, de nagyon sok irodalmat gyűjtöttem. Majd 2003-ban Franciaországban három hónapot, ahol doktori iskolás hallgatóként egy nőtörténész volt a tutorom, aki céltudatosan azt tanulmányoztatta velem, hogyan lehet nőkről és kifejezetten munkásnőkről írni.

– A gazdag és érdekes forrásjegyzéket lapozva szembeötlő, hogy sokszor kell önmagára hivatkoznia szakirodalomként, ami számomra azt jelzi, hogy nem született túl sok átfogó kötet a témában.

– Schadt Mária Feltörekvő dolgozó nő című könyve az ötvenes éveket foglalja össze, Pető Andrea Nőhistóriák című kötete szintén a fordulat éveiről (1945–1951) szól, de elmondható, hogy bár akadnak tanulmánykötetek, a korszakról átfogó munka nem nagyon született. Nem feltétlenül akartam magamra hivatkozni, de rákényszerültem.

– A kötetben forrásként gyakorta szerepel a Nők Lapja. Mint írja: a kor legnagyobb példányszámban terjesztett női magazinjában megjelentek a korabeli társadalmi diskurzusok. Az állam hivatalos álláspontja és a problémáikkal a magazinhoz forduló levélírók véleménye is tükröződik a lap hasábjain.

– Sokszor kérdezik, hogy mennyire hiteles ez a forrás. Történetíróként Hayden White amerikai történész „posztmodern” szemléletéhez állok közel – nevezetesen, hogy a történeti forrásokat is szövegként elemezzük. Az érdekel, hogy milyen diskurzusok, vagy milyen társadalmi problémák jelennek meg bennük. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy mondjuk valójában beírták-e ezeket az olvasói leveleket a Nők Lapjába. A lényeg az, hogy 1978-ban fontosnak tartották: a gyermeküket egyedül vállaló anyukákról vagy a gyesen otthon lévő anyukákról írjanak a lapban. Másfelől a levéltári forrásokban nem érhetők tetten ezek a történetek, mert a levéltár nem az egyedi életutakat gyűjti, hanem az általános összefüggésekre keres rá.


2011. 01. 07.

Végre egy igazi mese - Nyúl kalandok Beatrix Potter tollából

Nyúl Péter, Nyuszi Benjámin, Kacsa Jolán, Pecás Jeremiás és még sokan mások. Az ő történetük igazi oázis az igénytelen gyermekkönyvek sivatagában. Beatrix Potter bájos meséi végre olyan történetek, melyet az ember jó szívvel olvashat esti mese gyanánt gyermekének, s melyek megfilmesített változatát boldogan ül le vele megnézni. (*** ismertető ***)

Beatrix Potter angol írónő gyermekkorában szívesen járta a természetet és még szívesebben örökítette meg rajzokkal azt, amit kirándulásai alatt látott. A mesék, amelyek híressé tették őt, tulajdonképpen egy kedves levélből alakultak ki, melyet az írónő egy beteg kisfiúnak küldött. A rajzokkal illusztrált vidító célzatú levél annyira jól sikerült, hogy az írónő úgy döntött: regény formába önti Nyúl Péter kalandjait. A könyv hatalmas sikert aratott és ennek köszönhetően Beatrix Potter még sok kedves történettel örvendeztette meg a mesekedvelőket.
A General Press Kiadó gondozásában megjelent könyvecskék Beatrix Potter eredeti illusztrációit felhasználva mesélik el - többek között - Nyúl Péter, Bikkmakk Mókus, Nyuszi Benjámin, Kacsa Jolán, Tapsifülesék és Pecás Jeremiás kalandjait. Minden figura története külön kis könyvecskében, képekkel gazdagon kiegészítve került kiadásra.
A kedves kis történetek minden bizonnyal hamar belopják majd magukat a család szívébe! A gyermekeknek pedig még további örömet okozhat, hogy kedvenc figuráik a televízióban is megelevenednek. A könyvsorozatból ugyanis készült egy dvd sorozat is, szintén az írónő eredeti illusztrációit felhasználva.
Természetesen az üzletiesség Nyúl Pétert és barátait sem kíméli, úgyhogy a könyveken és a dvd-ken túl szinte bármi kapható, ami a kedves állatkákkal kapcsolatos: a kifestő könyvtől a foglalkoztató füzetig. Sőt, az interneten még saját honlapjuk is van...
Akinek gyermeke van, tisztában van vele, milyen nehéz manapság szórakoztató, kedves és értékeket közvetítő mesét találni. Éppen ezért öröm, hogy Beatrix Potter több, mint száz éve megálmodott figurái nem vesztek a feledés homályába.

* * *

A könyvsorozat darabjai keménykötésűek, harminc oldalasak. Könyvesbolttól függően 1.200. - 1.500. forintba kerülnek. A DVD sorozat a MIRAX gondozásában kerül forgalomba. Az egyes lemezeken - melyek ára 900 forint - több történet is található.

Megjelent: Napvilág.net (
http://www.napvilag.net/ifjusag/20110106/vegre_egy_igazi_mese_nyul_kalandok_beatrix_potter_tollabol)

2011. 01. 07.

Messze még a könyvek alkonya

Hiába minden e-olvasó, és más kütyü, a papírkönyv a kerékhez hasonlóan tökéletes találmány - véli Umberto Eco és Jean-Claude Carriére, akiknek gondolatébresztő beszélgetését végre magyarul is olvashatjuk.

Az Európa Kiadó már borítójával is formát bontva jelentette meg Eco beszélgetéssorozatának legújabb kötetét, amely bár egyesek szerint "csak két vénember közhelyes nyavalygása", valójában egy több ezer éves utazás a könyvek és az olvasás történetébe.

Míg ugyanis az e-könyvek, a divatolvasás és a felpörgetett médiaforradalom tüneteinek ecsetelésén hamar túllendülnek a beszélgetők, a múlt, és a Magyarországon kevéssé ismert kultúrtörténeti adalékok szép lassan formába hozzák a bibliofil résztvevőket. Eco hamar a múltba invitál: míg a szerző kapcsán a többség csak A rózsa nevét és a Foucault-ingát emlegeti, addig jelen könyvtörténeti kalandozás talán A tegnap szigetéhez, és Loana királynő titokzatos tüzéhez áll a legközelebb, hiszen a múlt kevésbé népszerű, és elfeledett fejezetei sokszor olyan csemegét is tartogatnak az olvasóknak, amik messze állhatnak a közízléstől.

Emellett Eco és Carriére rávilágít: nem mind arany, ami fénylik, és korunk túlpörgetett világában néha nem ártana elgondolkodni azon, hogy mi számíthat annyira érdekesnek, értékesnek, és maradandónak, hogy megmaradjon a 21. század elejéből a történészek számára. Az marad majd meg, amit mi értékesnek találunk, vagy a véletlen és az utókor szelektál majd?

A kérdésfelvetés nem oktalan, hiszen a történelemben többször láthattunk példát mindkettőre, a válasz pedig talán nem is annyira egyértelmű: bár sokak szerint minden, hiszen a digitális adathordozókon és az interneten minden információ megmaradhat, pont az egyesek és nullák világa hoz olyan mértékű adatvesztéseket magával, amely mellett a kézírásos és nyomtatott könyvek állandósága a mai napig megnyugtatóan hathat.

A törekvés pedig, hogy minden információt megőrizzünk, hasztalan, hiszen ez a megfelelő szelektálás és útmutatás nélkül értéktelen adathalmaz csupán. A feledés kultusza pedig az emberiséggel egyidős, alapvető szükséglet  – állt ki mellette többször is Eco. Az a törekvés pedig, hogy egy egész könyvtárat hordjunk a zsebünkben, egy a korábbitól eltérő olvasási kultúrát és értékszemléletet hoz majd magával; ez a világ azonban már nem élvezheti a könyvek illatát és a poros könyvesboltok hangulatát.

Carrière, Jean-Claude Eco, Umberto: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől. A beszélgetéseket vezeti Jean-Philippe de Tonnac. Ford.: Sajó Tamás. Európa Kvk., Bp., 2010, 296 o. Ára: 3200 Ft

Megjelent: Múlt-kor, 2011. január 6. 12:01 (
http://www.mult-kor.hu/20110106_messze_meg_a_konyvek_alkonya)

2011. 01. 07.

Zentai kiadvány lett 2010 legszebb vajdasági magyar könyve

A zentai zEtna kiadónak ítélték oda a Szép Magyar Könyv díjat: a Vajdaságban tavaly megjelent kiadványok közül Verebes Ernő Előbb még örök című kötetével nyerte el az elismerést a könyves műhely.

A Magyar Szó című vajdasági napilap internetes oldalán olvasható beszámoló szerint a vajdasági Szép Magyar Könyv 2010-es díjainak átadását január 14-én tartják Zentán a magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepsége keretében.
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség pályázatára 10 vajdasági kiadó összesen 36 tavaly megjelent művel nevezett. A beérkezett könyveket Árokszállási Károly tipográfus, Szilágyi Gábor reklámgrafikus és Kanyó Ervin festőművész zsűrizte.
A zsűri a 2010. év legszebb gyermekkönyvének járó díjat a muzslyai Sziveri János Irodalmi Színpad Kiadónak ítélte oda a Ha a tenger önmagát megissza című könyvért.
A legszebb albumért járó díjat a szabadkai Városi Könyvtárnak fogja átadni a zsűri a Csak nézni kell ezeket a rajzokat című, Csáth Géza földesi naplórajzainak és rajzfüzetének atlaszáért.
A legszebb értekező prózai könyv díjat a szabadkai Életjel Kiadó kapja majd Ninkov K. Olga Farkasok és angyalok című könyvéért.
A zsűri dicsérő oklevelet adományoz az újvidéki Forum és a szabadkai Szabadegyetem Kiadónak Danyi Magdolna Értelmezések című könyvéért, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek Vékás János Utak című könyvéért, az újvidéki Forum Kiadónak A táltos bűvös könyve című kötetéért. Ugyancsak dicsérő oklevelet érdemelt ki az újvidéki Forum Kiadó Fehér Kálmán Száz panasz és más versek című könyvéért, valamint a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Sinkovits Péter A mutatvány díjtalan című kötetéért.
A január 14-iki ünnepi díjosztón adják majd át a művelődési szövetség életműdíjait, arany plakettjét és plakettjeit a kitüntetetteknek.

Duna Tv, MTI
Megjelent: Erdély.ma, 2011. január 07., 10:01 (http://erdely.ma/tarsmagyarsag.php?id=82231)

2011. 01. 05.

Dörzsöld meg a pöttyöt! 2010 könyvei

Megkértünk hét, az irodalommal hivatásszerűen foglalkozó embert, hogy válasszák ki az elmúlt év számukra legfontosabb könyveit. Íróemberek, irodalomkritikusok, kiadóvezetők, könyvesbolt-tulajdonosok foglalják össze számunkra 2010-et könyvcímek formájában. Sci-fi, gyerek, kortárs -  ami belefér. 

Závada Pál író

Szilasi László: Szentek hárfája, Magvető, 2010, 320 oldal, 2990 Ft

Térey János: Protokoll, Magvető, 2010, 404 oldal, 2990 Ft

Bertók László: Pénteken vasárnap, Magvető, 2010, 92 oldal, 1990 Ft

Esterházy Péter: Esti, Magvető, 2010, 416 oldal, 3490 Ft 

Az én határain, Pályi Andrással beszélget Darabos Enikő, Kalligram (Pozsony), 2010, 276 oldal, 2500 Ft 

Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom kritikai rovatának vezetője

Esterházy Péter: Esti, Magvető, 2010, 416 oldal, 3490 Ft 

"Esterházy soha még ilyen személyes, azaz az olvasóhoz így közel álló, tehát ennyire védtelen könyvet nem tett le az asztalra, ezért."

Garaczi László: Arc és hátraarc, Magvető, 2010, 176 oldal, 2490 Ft 

"Garaczi még soha ilyen jó és erős könyvet nem írt, ezért."

Aczél Géza: (ő)szike, Jelenkor, 2010, 72 oldal, 1800 Ft

"Aczél évek óta hasonlóan kiváló köteteket ír, melyeket nagyon lehet szeretni, azért."

Spiró György: Tavaszi Tárlat, Magvető, 2010, 288 oldal, 2990 Ft

"Spiró fogott egy jó témát, és bátran felpörgette, ezért."

Szvoren Edina: Pertu, Palatinus, 2010, 247 oldal, 2160 Ft 

"Szvoren írt tucatnyi remek novellát, és a legjobb pályakezdő író ma, hát azért."

 


2011. 01. 03.

Év végi körkérdés 2010/13.

A Litera év végi körkérdésében többek között arra volt kíváncsi, a megkérdezett írók, kritikusok és irodalomtörténészek szerint melyek 2010 legfigyelemreméltóbb irodalmi teljesítményei, kötetei és folyóirat-publikációi. Bazsányi Sándor, Harangi Andrea és Acsai Roland válaszait közöljük.

1. Mi jelentette Ön számára a 2010-es év legkatartikusabb olvasmányélményét?

Bazsányi Sándor: Ha kortárs és magyar, akkor Takács Zsuzsa verseskötete.

Harangi Andrea: Inkább több jót említek. Marno, Szilasi, Garaczi, Nagy Ildikó Noémi idén megjelent kötetei igen jó olvasmányaim voltak. A korábbi években megjelent kötetek közül újraolvastam Halász Margittól a Méz és szurkot. Menyhért Anna tavaly megjelent Szelence c. verseskötetét. Többeket. Kis Noémi, Erdős Virág, Benedek Szabolcs, Márton László egy-egy korábbi könyvét. A nagyratörő még hátra van. 
A nagyon közeli jövőben szeretném elolvasni az idén Bródy-díjjal kitüntetett Máté Angi kötetét. Szvoren Edináét, Tompa Andreáét, Tallér Edináét. Ménes Attila Hidegdauerét.
Bodor Béla posztumusz kötetét is az év utolsó napjaiban fogom elolvasni.
Klasszikus szerzőket is említek. Kosztolányi Édes Annájának kritikai kiadása és Goethe újrafordított Színtana is felkeltette olvasói érdeklődésemet.
Raymond Carver, Bret Easton Ellis most megjelent könyvei is érdekelnek.  
Gyermekirodalmat is említek. 5 éves Niké lányommal együtt olvasunk. Több kortárs magyar szerző munkáját olvastuk idén (pl. Berg Judit 2009-es könyvét, Cipelő cicák a cirkuszban, a felnőtt irodalomnál is említett Menyhért Anna idei Kis ló tündérországban, A kis ló és a tigrisek c. munkáit, Finy Petra, Bagossy László, Lackfi János könyveit). A klasszikus gyermekirodalom újrafeldolgozásai közül jó szívvel ajánlom pl. a Ciceró Könyvstúdió által az elmúlt években kiadott Klasszikusok kisebbeknek sorozat köteteit. Örök kedvenceink: a jobb Grimm-fordítások, a magyar népmesék szebb kiadásai. Szutyejev: Vidám mesék c. történetein generációk nőttek fel. Tóth Krisztina: A londoni mackók sorozata is megunhatatlan számunkra.  
Ismeretterjesztő könyvek közül elolvastam (igen, felnőtteknek is ajánlom!) Natalie Angier: Az alapok c. munkáját az Európa Tudományos Diákkönyvtár sorozatában.      

Acsai Roland: Nagyon tetszett, és közel állt hozzám Tonu Onnepalu és Lauri Sommer kötete (Hangolás), Per Petterson Lótolvajokja, Sofi Oksanen Tisztogatása, Jász Attila Áldozati éneke, Tandori Úgy nincs, ahogy vanja, Györe Balázs Kölcsönlakása, Vörös István drámakötete (Ördögszáj), és fontos könyv Borbély Szilárd idei verseskötete.  


2011. 01. 03.

A szuperhősök és az aktuálpolitika kapcsolata: 2010 könyvei az [origo] véleményszerzői szerint

Történelmi tévhitek és Ozzy; szlovákiai magyarok 1938-ban és egy Pipogya nevű medve Budapesten; a számítógépes játékok aranykora és nyolcvanas évek európai politikája, valamint Afrika, ipari forradalom és matematika, továbbá hangoskönyv ügyintézés közben: az [origo] véleményoldala, a Komment.hu szerzői mesélnek kedvenc idei könyveikről, olvasási szokásaikról, nagy felfedezéseikről és bepótolandó feladatokról.

Panyi Szabolcshttp://static9.origo.hu/i/1012/20101228azelnokap.jpg

John O'Sullivan: Az elnök, a pápa és a miniszterelnök (Helikon/Heti Válasz, 2010)
Számomra az év olvasmányélménye. A szürke, középszerű és fantáziátlan vezetők korában, akik közül legfeljebb a hiú celebpolitikusok és a messiássá píárolt politikai vállalkozók tűnnek ki, kifejezetten jó érzés arról olvasni, hogy ez nem mindig volt így. A '80-as évektől egészen a '90-es évek elejéig nemcsak hogy akadtak nagy formátumú vezetők, de ők irányították a nyugati világ legfontosabb hatalmait, az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és a katolikus egyházat. A sort még nyugodtan lehetett volna folytatni Nyugat-Németországgal, de hát tudjuk, a brit-német viszony korántsem volt felhőtlen - Thatcher volt tanácsadójának, John O'Sullivannek a könyve azonban minden elfogultsága ellenére is a korszakról szóló alapmű. "Mindhárman túl okosan, túl nyíltan, túl határozottan mondtak véleményt egy olyan korban, amelyben a maszatolás, a kifinomult mellébeszélés volt a divat. Úgy is mondhatnánk: Wojtyla túl katolikus, Thatcher túl konzervatív, Reagan túl amerikai volt a maga korában." És hát azt sem érdemes elfelejteni, hogy ez a három ember nem keveset tett Közép-Európa népeinek, így a magyaroknak a szabadságáért.

Thomas Sowell: Intellectuals and Society (Basic Books, 2009)
Az Egyesült Államokban szinte önálló műfajjá nőtte ki magát az értelmiségkritika, azaz annak a taglalása, hogy a médiát és az egyetemi világot uraló "intelligentsia" hogyan gyakorol óriási befolyást a politikára úgy, hogy közben egyre távolabb kerül a hétköznapi emberek problémáitól; tagjai szellemi felsőbbrendűségük hitében át akarják alakítani a társadalmat saját elképzeléseik szerint, miközben erre semmiféle demokratikus felhatalmazással nem rendelkeznek. A neves 80 éves professzor könyve az amerikai értelmiségkritika egyik legszínvonalasabb és legmérsékeltebb összefoglalása, és a célba vett értelmiségiek szokásos védekezése, a retrográdság és a rasszizmus vádjai is elég gyorsan lehullanak a libertárius, afroamerikai szerzőről. Bár vannak áthallások, Sowell könyve sajnos a magyar közéletben a teljesen eltérő szellemi frontvonalak miatt nehezen értelmezhető, ennek ellenére nagyon izgalmas és okos olvasmány.

Forrás: [origo]Ablonczy Balázs

Sajnos az utóbbi időben nem olvasok annyi szépirodalmat, amennyit szeretnék. Olvasmányaim döntő részét napisajtó, folyóiratok és szakmai munkák, illetve szemináriumi dolgozatok teszik ki, csak néha jut időm szépirodalomra (Szilágyi István novelláskötete) vagy kém- (John le Carré) és krimiirodalomra (Fred Vargas).

Most jelent meg, talán még ki sem hűlt Simon Attila Egy rövid esztendő krónikája - A szlovákiai magyarok 1938-ban című műve (Somorja, 2010, Fórum), ami izgalmas, adatgazdag feldolgozása - belülről - egy olyan témának, amiről, azt hittük, már minden húst lerágtak. A kötet első fele a két világháború közötti magyarság társadalmi, gazdasági, poltikai mérlege, a másik pedig a "rövid év" feldolgozása. Simon Attila, aki amellett, hogy a legjózanabb történészek táborába tartozik, tanít a Selyén, elkötelezett Quimby-rajongó is. 

Hahner Péter 100 történelmi tévhit (Budapest, 2010, Animus) című munkáját a felületes szemlélő könnyedén besorolná abba a puhafedeles, aluljárókban 150 forintért árult irodalomba, amit az ember csak bottal piszkál meg. Mi sem nagyobb tévedés! A könyv jól dokumentált, olvasmányos és a Hahnertől megszokottan elegáns, frappáns stílusban, de ugyanakkor könyörtelenül számol le azokkal a tévhitekkel, amelyeket részben a romantikus, részben a haladáshívő/marxista közírás pöttyintett el az elmúlt évtizedekben. Egy-egy cáfolat akár két villamosmegálló között elolvasható, olyan mint Örkény egypercesei. Kötelező.
 
A harmadik olvasmányélmény nem könyv - bár az is lehetne - hanem folyóirat: a Budapesti Negyed legfrissebb, 68. száma Fővárosi magántörténelem címmel a történelem legvonzóbb oldalát mutatja. A jól végiggondolt és szerkesztett összeállításban némi elméleti bevezetés után elképesztő, tanulságos, szomorú és szórakoztató történetek sorjáznak hadifogolynaplókból, kitelepítésről, krakéler kalauzokról, cinkotai gyilkos munkásőrökről, szerelmes levelekről és a Teleki téri ószeres pártcsoport tündökléséről és bukásáról. A legjobb: az a fajta történelem, amit mindenki szeretne megírni.


2010. 12. 19.

Öcsi bácsit is kerestük az emberiség emlékezetében

A valaha megalkotott legnagyobb adatbázisból kétszáz évre visszamenően is megtudhatjuk, kiről és mikor írtak a könyvekben. Csütörtökön mutatták be az emberiség kereshető "kulturális genetikai állományát", amelyben többek között megnéztük Puskás, Neumann, a Rubik-kocka és Trianon nyomait.

Példátlan vállalkozást indított a Harvard Egyetem, a Google és az Encyclopedia Britannica. A természettudományokban már megszokott adatbányászatot és adatelemzést olyan területen vetették be, amely az emberi kultúráról és nyelvről nyújt információkat.

Keresés több mint ötmillió könyvben

Az interneten lévő szöveges tartalom nagy részében könnyen kereshetünk szavakat, neveket, szókapcsolatokat, újabban pedig már komolyabb összefüggéseket, trendeket is. Az emberiség által létrehozott tartalom jelentős része azonban egyelőre nem digitalizált: főleg a könyvekről, a Gutenberg-galaxisról van szó. Nem kell különösebben ecsetelni, miért lenne fantasztikus lehetőség ebben is könnyen keresni.

A Harvard Egyetem kutatói - a Google és az Encyclopedia Britannica szakembereivel összefogva - megtették az első nagy lépést ezen az úton. Több mint ötmillió, az 1800-as évek eleje óta megjelent könyv tartalmát, körülbelül 500 milliárd szót tettek kereshetővé. Ez a mennyiség a valaha kiadott összes könyv körülbelül 4%-át jelenti, és a kutatók szerint már elég nagy adatbázis ahhoz, hogy olyan módszerekkel lehessen elemezni, mint ahogyan például az ember genetikai anyagát (genomját) elemzik. Ezért a "kulturális genom" és "kulturomika" (culturomics) szavakat is használják, a genomika példájára (az "omikákról" lásd keretes írásunkat).

Az emberiségnek e hatalmas "kulturális lenyomatában" szépen követhető, mikor és milyen intenzitással bukkannak fel nevek és kifejezések, azaz kiről (miről), mikor és mennyit írtak a múltban a könyvek lapjain. "A program jelentőségét az adja, hogy ez az első eset, amikor az emberiség számára fontos kérdések sokaságát tehetjük fel mennyiségi megközelítéssel" - mondta az [origo]-nak Erez Lieberman-Aiden, a Harvard Egyetem matematikus-biomérnöke. Az egyik nagyszülői ágon magyar származású szakember Jean-Baptiste Michellel együtt vezeti azt a csoportot, amely az ötletből egy hatalmas adatbázist és egy kifinomult elemzési módszert fejlesztett. Eközben azt a problémát is meg kellett oldaniuk, hogy az 500 milliárd szóból álló, időbeli felbontással bíró adatbázis ne sértse meg a szerzői jogokat, és ki kellett szűrniük a hibás metaadatokkal (például a megjelenés éve) rendelkező könyveket például a Google Books-ban.

Megnéztünk néhány magyar nevet

A munkát 2008-ban kezdték, a programot és az első elvégzett elemzéseket a Science legújabb számában mutatják be a fejlesztők. A cikk megjelenésével egyszerre vált publikussá a www.culturomics.org oldal is, ahol mindenki szabadon megkezdheti a kutakodást. A Harvard Egyetemtől előzetesen kapott adatok alapján mi már megnéztünk néhány olyan nevet és kifejezést, amelyek nekünk magyaroknak érdekesek, Puskás Ferenctől a trianoni békediktátumig. Nézzük akkor először Öcsi bácsit!