Népmese Hírek

2011 17 jan

2011. 01. 17.

„Hamuba sült pogácsáink”

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2011. január 17. hétfő, 20:45; Megjelent: 2011. január 17. hétfő, 20:42; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 1830

A VI. Országos népmese-konferencia összegzése

A családi olvasás évében a Magyar Olvasástársaság VI. Országos népmese-konferenciája az élő mesemondás hagyományát a népmesék gyakorlati és léleképítő erejével fűzte szoros csokorba. A konferencia vendége a Drávaszög és a hazánkban élő horvát nemzetiség volt. E varázslatos műfaj erejét és értékét teljes lényünkkel megtapasztalhattuk a rendezvényen. Meggyőződhettünk arról, hogy a mesébe gyökerezve felnőni és élni nagy előnyt és gazdagságot jelent ma is.

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, Benedek Elek tiszteletére ünnepeljük születése napján a meséinket, mesemondóinkat és -gyűjtőinket. 2010-ben október 1–2-án Százhalombattán rendezte meg a Magyar Olvasástársaság és a Hamvas Béla Városi Könyvtár közösen a VI. Országos népmese-konferenciát. A két szervezőgárdát összekötő „kapocs”, a többnapos rendezvény megálmodója, Kovács Marianna megtervezte, megszervezte a programokat, hagyományos mesemondással színesebbé és lüktetően élővé varázsolva ezt a két napot.

Ünnepeljük a mesét, mert a mese nemcsak néprajzi kincs, és gyerekek elalvás előtti olvasmánya, hanem „ …lélekkísérő szakrális szöveg, egységes és egylényegű világkép, az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának egyik eszköze.” A különböző tudományterületek képviselői a konferencia első napján beszéltek a mese sokszínűségről, gazdagságról, „hetedhét szerepéről”, jótékony hatásairól. (Az előadások, közös utazások a délelőtti HUNRA közgyűlés után kezdődtek el.)

Jankovics Marcell (rajzfilmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor) keze nyomán saját álmai és az időtlen mesék képei összekapcsolódtak, majd jelképek formájában szóltak hozzánk. Több év gyűjtési munkájából hallhattunk szemelvényeket, tanulságaiban egy későbbi könyvéből osztott meg velünk gondolatokat.

Kóka Rozáliával (énekes, mesemondó) útnak indultunk a mesék birodalmába, a hamuba sült pogácsából nekünk is jutott bőven. A népmesék világa megelevenedett, és már nemcsak gondoltunk rá, élni kezdtük.

Boldizsár Ildikó (író, meseterapeuta) hírül hozta a mesék valóságosságát, a világ első Meseterápia Központjának megnyitását. Ezen az egyedülálló helyen a mesék gyógyító erejét élhetik át gyermekek és felnőttek, az egység újraalkotásához kapnak segítséget. Gyökerek erősítésével és szárnyak megtalálásával rendeződnek a zavarok, tisztábban lát a lélek, és olyan egyetemes életvezetési mintákat talál meg, melyek életkörülményektől függetlenül segít előre haladni.

Agócs Gergely (néprajzkutató, népzenész, mesemondó, a Hagyományok Háza munkatársa) a népmesék beszédes nyelvéről mesebeli fordulatokkal fűszerezett nyelven szólt, a közösségteremtő szerepét rajzolta elénk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mesei kommunikációs formák információs tartalma átültethető és alkalmazható manapság is. Az informális szokásrend mellett az évszázados csiszolt bölcsesség adja a jelentőségét ennek a közösségformáló erőnek. Élmény volt erről meggyőződni palóc nyelvjárásban, és tudni, hogy hagyományos mesemondókat immár képeznek is, hogy tovább vihessék az élő mesefonalat.

Bővebben: „Hamuba sült pogácsáink”

2011 07 jan

2011. 01. 07.

Átadták a Népművészet Mestere díjakat

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2011. január 07. péntek, 19:37; Megjelent: 2011. január 07. péntek, 19:37; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 2154

December 14-én a budapesti Hagyományok Házában átadták a Népművészet Mestere díjakat. Az ünnepségen részt vett Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár és Kelemen László a Hagyományok Háza főigazgatója.

A kormány rendelete alapján a kulturális miniszter által felkért szakmai bizottság azokat jutalmazta, akik a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el és a fogásokat megőrizve, tanítványoknak továbbadva őrködnek nemzeti értékeink, hagyományaink felett. A hat anyaországban élő és négy határon túli alkotónak Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár adta át az elismeréseket. Dr. Réthelyi Miklós arra kérte a díjazottakat, vegyék pártfogásba az ifjabb nemzedéket, minél több fiatalnak adják át tudásukat és a népművészetről vallott szemléletüket.

A Népművészet Mestere-díjban részesült Cselényi József néptáncos (Lökösháza, Szlovákia), Csepeli István faragó, népi iparművész (Dunaföldvár) Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész (Balatonalmádi), Hideg Istvánné énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek, megosztva (Kecskemét) Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Schneider Péterné, bútorfestő népi iparművész (Harta) Tímár János, népzenész (Gyimesközéplok, Hargita megye, Románia) Toldi István mesemondó (Kupuszina-Bácskertes, Vajdaság, Szerbia) és Verseghy Ferenc fazekas (Tolna).

A díjazottakról:

Cselényi József juhász és néptáncos (Lökösháza, Szlovákia)

79 évvel ezelőtt egy pásztorcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Gömör- és Kishont vármegyében, Lökösházán. Felmenői emberemlékezet óta pásztorkodással foglalkoztak. Ő is örökölte a mesterséget és aktív éveit juhászként dolgozta végig. Kiemelkedő tánc és énektudásával is hitelesen képviseli a gömöri pásztorság hagyományos szellemi kultúráját, mára a gömöri pásztorbotoló hagyomány valószínűleg utolsó élő képviselője.

Csepeli István faragó népi iparművész (Dunaföldvár)

A népi faragóművesség megújítója és továbbadója. Több mint 40 éve kapcsolódott be a népművészeti mozgalomba. Faragó táborokban vett részt, és lelkesen tanulta a népi faművességet az idősebb mesterektől. Munkásságában nyitott volt a faragások hagyományos technikái mellett a faművesség esztétikájára és több száz éves hagyományaira. A több évtizede Dunaföldváron élő faragó népi iparművész a népművészet iránt elkötelezett alkotó, gondolkodó, újító egyéniség. Ötletei, tervei nyomán ez a szakterület műfajilag, tartalmilag és funkcionálisan is időnként kilép a történeti népművészet, a pásztorművészet hagyományos keretei közül. Műveivel, a hagyományos formák újraértékelésével, a középkorig visszanyúló ácstechnikák felújításával irányt mutatott a térplasztikában.

Cz. Tóth Hajnalka hímző népi iparművész (Balatonalmádi)

1973 óta maga is saját kezűleg foglalkozik a népi díszítőművészet, azon belül elsősorban a hímzések motívumkincsével, szín, motívum és forma világával. Különösen érdekelte a hímzésekben megjeleníthető szimbólumrendszer, és nem utolsó sorban a hímzés technikák sokszínűsége. Lelkesen és kitartóan kutatásokat is végzett ezeken a területeken.

Tudományos alapossággal tárta fel az egyes hímzések eredetét, történetét. Eredményes kutatómunkájával a Bakony, a Balaton felvidék népművészetének szakértőjévé vált. Veszprém megyében a megújuló népművészeti mozgalom fő szervezője, de alkotásaival, hímzésterveivel példamutatóan igényes művelője is a népi hímzéskultúrának.

Hideg Istvánné Lakatos Anna énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes)

A 74 éves Anna néni gyermekkorától élete részének vallhatja a dalolást, hiszen együtt lakva anyai nagyszüleivel, akik közül a nagypapa – Benedek Márton – híres énekes volt, sok szép dalt hallott és tanult is. Iskolás évei alatt – tanulás mellett – sokat dolgozott, vigyázott az állatokra és e közben lelke megnyugtatására sokat dalolt. 1961-ben megalakították Ördöngősfüzesen az énekkart, és ebben is jelentős feladatot vállalt, sőt szólistája lett az együttesnek. Kallós Zoltán népdalgyűjtő etnográfus is többször járt a faluban megörökíteni Anna néni tudásának gyöngyszemeit. Anna néni tudója a szép régi szokásoknak is, sokat tud mesélni a különböző szokásokról, karácsony, farsang, lakodalom színes eseményeiről, hagyományairól. 2008-ban Marosvásárhelyen kiadták egy kötetben a tőle gyűjtött legszebb meséit.

Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek (Kecskemét)

Nagy Mária és Vidák István a hetvenes évek elején fellépő „nomád nemzedék” élcsapatához tartozva Gödöllőről – a népművészetet forrásként felhasználó szecessziós művésztelep háza tájáról – indult el a népművészet megújhodását kereső programjával. Faluról-falura járva gyűjtötték magukba a falusi, tanyai ember tudását, emberségét, ami ma is legfőbb támaszuk.

Különös érdeklődést mutattak a fűzvessző megmunkálása, a kosárfonás, a gyékény feldolgozása iránt. 1972 és 1982 között az egész magyar nyelvterületet bejárva kutatták és művelték a kosárkötés különböző ágait. 1979-től igazi nagy szenvedélyükké vált a nemezkészítés. Azóta folyamatosan kutatják, művelik és tanítják honfoglaló őseink hagyatékát, a szőr, a gyapjú megmunkálását. Az 1980-as évek elejétől részt vettek Kecskeméten a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely szakmai tevékenységének megalapozásában, a hagyomány és a játékkultúra műhelyprogramjának kidolgozásában.

Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Románia)

Réti János meggyőződése szerint, aki jó táncos, annak „kell egy kicsi zenehallás, szóval nagyon jó zenehallás kell, hogy tudjon jól táncolni!” Tíz-, tizenkét évesen bezárkózott az istállóba, és ott gyakorolta azokat a tánclépéseket, kombinációkat, amelyeket az édesapjától és a hasonló korú férfiaktól látott. Serdülő legénykorukban a barátokkal egy nagy öreg házba jártak táncolni. Réti János a mezőségi tánckultúra kimagaslóan jelentős képviselője. Férfitánca az utána jövő generációknak és a táncházas fiataloknak alapvető jelentőséggel bír. A kilencvenes évektől folyamatos meghívottja a néptánc fesztiváloknak, önzetlen segítséggel osztja meg tudását minden érdeklődővel.

Schneider Péterné Haraszti Mária bútorfestő népi iparművész (Harta)

1972-ben kezdett ismerkedni a parasztbútor festéssel. Az érdeklődés, a tehetség és a sors a legkitűnőbb mester mellé vezérelte. A bútorfestő-asztalos Himpelmann Péter műhelyébe kerülve nagy munkabírással és szorgalommal, a mester iránti őszinte tisztelettel, fáradhatatlanul szívta magába a mesterségbeli tudást. Kiállításokra, pályázatokra küldi munkáit, többször is szerepel kiállításokon, Budapesten, megyéjében, illetve szülőfalujában is. Az 1990-es évtől kiemelkedő sikerekkel van jelen országos, régiós pályázatokon. Számos díj, oklevél, első helyezés, kiemelt különdíj támasztja alá választott mesterségében megnyilvánuló tehetségét. Több évtizedes szakmai tudását örömmel és sikerrel adja át a Hartán működő Alapfokú Művészetoktatási Intézményben bútorfestés iránt érdeklődő fiatal nemzedéknek.

Tímár János gyimesi népzenész (Gyimesközéplok, Románia)

Tímár János a gyimesi Hidegségen élő, ma is hagyományos gazdálkodást folytató zenész. A családot, amelyben felnőtt, jól ismerik a népzenegyűjtők. Édesanyja Csorba Anna birtokosa volt szülőhelye szinte teljes népdalkincsének, gyönyörű, archaikus előadásmódjával hozzájárult ahhoz, hogy előadásában hiteles gyimesi zenei gyűjtés kerüljön szalagra. Ezek a felvételek a magyar autentikus népzene legértékesebb dokumentumai közé sorolhatók. Ezt a teljes zenei anyanyelvet vette át a két fiúgyermeke, amelyet édesapjuktól tanult virtuóz hangszerjátékkal gazdagítottak. Tímár János hagyományőrző munkája nagy szolgálatot tesz a magyar hagyományos kultúra népszerűsítésének. Gardonjátéka betekintést nyújt a gyimesi csángó népzene számos archaizmust máig megőrző értékeinek világába. Tímár János hagyományos gazdálkodó életmódja, zenei értékőrzése követendő példa a gyimesi csángóság számára.

Toldi István mesemondó (Kupuszina, Szerbia)

A kupuszinai születésű Toldi István ma is szülőfalujában, e nyugat-bácskai kis palóc szórványtelepülésen él családjával. A vajdasági magyar mesemondók legjobbika, a szellemi értékek viszonylatában a leggazdagabb előadó, hiszen még alkalma volt elődeitől hallani azokat a meséket, amelyeket most Ő maga igyekszik közkinccsé tenni. A vidék szinte legbővebb meserepertoárjával rendelkező mesemondó. Több mint hetven mesét mondott el már a hazai és nemzetközi mesemondó versenyeken, amelyeken több ízben nyerte el a legmagasabb elismerést. Fontosnak tartja, hogy minden gyermeknek legyen alkalma felnőttől mesét hallgatni, ahogyan ő hallgatta egykoron, gyermekként a tündérek, táltosok világának titkait. Maga is gyűjt népmesét. 2007-ben Délvidéki palóc népmesék Kupuszináról címmel CD-t jelentetett meg. Előadásmódjának különös értéke, hogy helyi, vagy kupuszinai, illetve palóc nyelvjárásban mondja a meséket.

Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész (Tolna-Mözs)

Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész tanulóként szülőfalujából, Tolnáról került Kaposvárra, ahol szakmájában a legkitűnőbb fazekas mester, Tamás László irányítása mellett bővítette, csiszolta tudományát. 1984-től önálló alkotóként készíti a sárközi fazekas-mázas és a habán technikával megalkotott remekeit. Rendszeresen részt vesz a Népi Iparművészeti minősítő zsűriken, ahol közel 100 db termékére kapott „A” minősítést. Verseghy Ferenc a habán fazekasság értékeinek, hagyományainak feltárásában, a motívumok, formák, színvilág gyakorlatban történő bemutatásában, kísérletező lépéseiben szinte egyedüli a fazekasok körében. Három évtizedes Somogy megyei „kiruccanás” után hazaköltözött Tolnára, és itt alakította ki a habán fazekas hagyományok folytatását lehetővé tevő műhelyfeltételeit.

Megjelent: Kultúra.hu, 2010. december 15. (http://kultura.hu/main.php?folderID=911&ctag=articlelist&iid=1&articleID=308488)

2011 03 jan

2011. 01. 03.

Szóböjt és gyógymesék

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2011. január 03. hétfő, 21:55; Megjelent: 2011. január 03. hétfő, 21:55; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 1984

Egerben a Sárkány kör tagjai régóta megtapasztalták, hogy a mesék birodalma nem csupán gyerekeknek való. Régóta dédelgettem magamban a tervet, hogy bemutatom az egri gyerekkönyvtárban működő kört, melyet a könyvtárosként és mesemondóként is ismert Luzsi Margó vezet. Nemrégiben tárcsáztam a számát, ám a mindig szívélyes Margó szűkszavúan válaszolgatott, s rájöttem: nem szívesen állna kötélnek.

– A decemberi ünnepek idején szóböjtöt tartok – árulja el végül. – Hétköznapjainkat a szavak fecsérlésével töltjük, de legalább az ünnepi időszakban érdemes megtisztítanunk a mondatainkat és a lelkünket is. Az legyen a lényeg, hogy próbáljunk legbelül elcsendesedni. A fölösleges fecsegés, a szavak áradata ugyanis megakadályozza, hogy befelé figyelhessünk, s hogy a megváltásra készen fogadjuk az ünnepet – magyarázza Luzsi Margó.

– A mese eredetileg nem gyerekműfaj: a felnőttekhez szólt. Meglehetős hatalomra jutott, és jó irányba vitte azokat, akik mondták és hallgatták e történeteket – mondja. A Sárkány mesekör tagjainak egy uniós pályázat jóvoltából nemcsak arra nyílott lehetőségük a közelmúltban, hogy magyar népmeséket vagy épp Andersen-meséket boncolgassanak. Olyan neves vendégeket is meghívhattak, mint Berecz András, a meseíró és -kutató Boldizsár Ildikó, aki nemrég a meseterápiáról írt könyvet.

– Jómagam is meglepően sokáig olvastam meséket, még kamasz koromban is. Amikor a negyedik gyerekem óvodás korában dacosra váltott, és majmolta a többieket, ösztönösen népmesekúrára fogtam. A legkisebb fiú hetek alatt jó útra tért – mondja Móra Éva, aki felnőttként is hisz a mesékben. Tanárként most azon dolgozik, hogy a tanítványait is bevonja a mesevilágba, ám, mi tagadás, szívós ellenállással kell megküzdenie.

– A számítógépes játékokon és a rajzfilmeken felnövekedett gyerkőcök védőpáncélt növesztettek maguk köré. Mivel kész képekben kapnak mindent, már kezdik elveszteni a képzelőerejüket – panaszolja a tanárnő, akinek kedvenc meséje A kis hableány. Ám ő természetesen az eredeti, Andersen írta változathoz ragaszkodik, nem a lebutított, giccsesre színezett filmes verzióra. A Sárkánykör tucatnyi tagja megtapasztalta, hogy a mesék varázslatosak, gyógyító erejűek, s személyre szóló üzenetet súgnak még a felnőtteknek is.

Csak legyünk kicsit csendben, hogy meghalljuk...

Palágyi Edit

Megjelent: Szabad Föld Online, 2010. december 30., csütörtök (http://www.szabadfold.hu/csalad/szobojt_es_gyogymesek)

2010 16 dec

2010. 12. 16.

Mesékkel gyógyít Ildikó

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2010. december 16. csütörtök, 16:17; Megjelent: 2010. december 16. csütörtök, 15:45; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 1651

Boldizsár Ildikó mesékkel gyógyít

Dr. Boldizsár Ildikó mesterapeuta olyan gyógymódra bukkant, amely segítségével a mesék kódolt üzenetei által juthatunk ki saját magunk által megteremtett problémáinkból.

Minden mese a rend elvesztéséről és újramegtalálásáról szól, s ez éppen megfelel annak a folyamatnak, amelyben egy beteg test vagy elme vergődik. A mesék gyökerei egyébként nagyon is a realitásban vannak, hiszen minden mesemotívum történeti gyökerekre vezethető vissza. Ezért például nem is kell hidat verni valóság és mese között, hiszen a mese eredetét tekintve nincs is közöttük semmiféle szakadék- meséli Boldizsár Ildikó meseterapeuta.

- Az én rendeléseimet is ugyanazokkal a problémákkal keresik föl az emberek, mint a pszichoterápiás rendeléseket: elveszettség, kiúttalanság, életuntság, depresszió, párkapcsolati válság, gyászmunkában való elakadás, félelmek, szorongások stb. Nem tudok megnevezni olyan problémát, amely markánsan jellemző lenne a meseterápiára jelentkezőkre. Minden páciensnek, minden problémának megvan a maga meséje, az én dolgom az, hogy a rendelkezésünkre álló kétezer mesetípusból és több ezer változatból kiválasszam azt az egyet, amely az övé. Egy terápia akkor zárul, amikor a páciens rájön, hogy ő is beletartozik abba a Rendbe, amelyről a mesék oly sokat tudnak.

Az öngyógyító folyamatok beindulásáról bővebben olvashattok még a www.goldspirit.hu oldalon.

Megjelent: Blikk.hu, 2010-12-15 16:08:08 (http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/gyogyito-mesek-2038725/)

2010 07 dec

2010. 12. 07.

Arcvonások: Kovács Marianna népmese-mondó

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2010. december 07. kedd, 11:12; Megjelent: 2010. december 07. kedd, 11:12; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 1836

Hallgassa meg!

Kovács Marianna népmese-mondó volt az Arcvonások mai vendége, Gadácsi János mikrofonja előtt.

Egyre többen szeretik a népmesét - mondja a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár gyermek-könyvtárosa, aki mulattatott már szalagavatón is. Előadásmódja rendhagyó: ha a hangulat megköveteli, elidőzik az érdekesebb szereplőknél, bevonja a közönséget is. Az óvodások legszívesebben az állatokról hallgatnak mesét, de ahogy idősödik a publikum, annál inkább "pajkosodhatnak" a történetek.

Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu

Megjelent: Mr1 Kossuth (http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-kovacs-marianna-nepmese-mondo-101203.html)

2010 27 nov

2010. 11. 27.

Mese, mesemondás

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2010. november 27. szombat, 12:53; Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:53; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 6445

A népmese világszerte, az ókortól kezdve ismert narratív szövegtípus. Az eredetére vonatkozó elméletek szerint genetikai kapcsolatban áll 1. a mítosszal (J. és W. Grimm, A. Ny. Afanaszjev), 2. a rítusokkal (P. Saintyves, V. Ja. Propp), 3. az indiai elbeszélésekkel (T. Benfey), 4. az emberi gondolkodás fejlődésével (W. Wundt) és természetével (C.G. Jung). A mese történetében koronként újabb és újabb alműfajok váltak népszerűvé (varázsmese, legendamese, állatmese, novellamese, tréfás mese, hazugságmese, formulamese, csalimese). Hosszas története során a népmese kapcsolatban állt a vallásos tudattal (legendák, legendamesék), a hidelemtudattal (varázsmese, hiedelemnarratívumok), a történelmi emlékezettel (történelmi narratívumok), a társadalmi emlékezettel (adomák, anekdoták), a hírközléssel, a személyes tapasztalattal (igaztörténetek, élménytörténeteke, autobiografikus narratívumok), az oktatási-nevelési eszményekkel. A mesemondás a 20. század 1970-es éveiig jelentős szerepet játszott a generációk és kortársak közötti kommunikációban.

A népmesekutatás korszakai. A magyar népmesék összegyűjtése néhány előzmény után a 19. század közepén kezdődött. A kutatás első évszázadában a magyar meserepertoár feltárása, a magyar meserepertoár táji specifukumainak megállapítása, valamint a mesék tipologizálása vált elsőrendű fontosságúvá.

Az 1840-es években Petrás Ince a moldvai Klézsén a különböző néphagyományokkal együtt népmesét is lejegyzett. Kriza János Vadrózsák című gyűjteménye „egy maroknyit", Háromszékről 12, Udvarhelyszékről 8 népmesét közölt (Kriza 1863). A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság 1896-1897 között két népköltési gyűjtőpályázatot hirdetett. A második pályázatra beérkezett 4 pályamunka több népmesét tartalmzott: Ősz János pályamunkája 23 mesét és mondát, Kóbori János marosvásárhelyi tanár és Vajda Ferenc székelyudvarhelyi lelkész közös pályamunkája 27 mesét és mondát, az olasztelki születésű Kolumbán István pályamunkája 40 mesét és mondát. Az első három pályamunka népmeséiből Berde Mária készített három, összesen 22 mesét tartalmazó válogatást (Berde 1937, 1938, 1941). Ősz János pályamunkáját későbben maga jelentette meg, más Küküllő-menti gyűjtései kíséretében (Ősz 1941; további népmesegyűjtései: Ősz é.n., 1917, 1940; népszerűsítő kiadvány: Ősz 1969). Kóbori János, Vajda Ferenc és Kolumbán István mesegyűjtéséből Faragó József közölt válogatást (Faragó 1955), majd Kolumbán István gyűjteményét Olosz Katalin jelentette meg (Kolumbán 1972). Szabó Sámuel 1863-1884 között a marosvásárhelyi, 1882-1884 között a kolozsvári református kollégium diákjainak népköltési gyűjtését irányította. Gyűjteményébe Marosvásárhelyen 26 prózaepikum, Kolozsvárt 39 népmese került. A kéziratos hagyatékot Olosz Katalin azonosította és tette közzé (Olosz 2009).

A Kisfaludy Társaság kiadásában 1872-ben indult a Magyar Népköltési Gyűjtemények sorozat, amely a különböző régiók hiteles folklórszövegeinek kiadását tűzte ki célul. A sorozat első kötete, az Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből címmel 34 epikus történetet közölt, ebből egy tucatnyit bihari, szilágysági, háromszéki településekről, továbbá Kolozsvárról és Torockóról (Arany-Gyulai1872). A harmadik kötet Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek és Sebesi Jób Székelyföldi gyűjtését jelentette meg, 13 népmesét és 5 legendamesét tartalmazott (Kriza-Orbán-Benedek-Sebesi 1882). A sorozat 7. kötete Mailand Oszkár Székelyföldi gyűjtését tette közzé, benne 13 mesét (Székelybere, Szováta, Martonos, Nagysolymos) (Mailand 1905). A 10. kötetben Horger Antal publikálta 63 szövegből álló hétfalusi (főként Pürkerec, Zajzon, Tatrang) csángó népmesegyűjtését (Horger 1908). A 14. kötet nagyszalontai gyűjtést tartalmazott, Berze Nagy János gyűjtésében 13 népmesét, Szendrey Zsigmond gyűjtésében 12 legendamesét és 19 mondát (Szendrey 1924). Jankó János 1893-ban aranyosszéki gyűjtőútja nyomán 8 népmesét tett közzé (Jankó 1893). Móricz Zsigmond 1903-1906 között Szatmár megye 44 településén végzett népköltési gyűjtést. Gyűjteményében 55 prózaepikai alkotás maradt fenn. (Válogatás: Móricz 1984)Veress Sándor, Balla Péter és Domokos Pál Péter az 1930-as években végzett Moldvában mesegyűjtést (Domokos 1931, Veress 1989). Bene Lajos tanító négy kötetnyi kalotaszegi népmesét jelentetett meg (Bene 1931, 1941). Kovács Ágnes a kalotaszegi Ketesdről 95 népmesét közölt (Kovács 1944, újabb közlés: 1987). Dégh Linda 1955-1960 között a Bukovinából Kakasdra költözött székelyek meserepertoárját tárta fel és tette közzé (Dégh 1955-1960). Hegedűs Lajos a moldvai településekről a Dunántúlra telepedett 41 moldvai csángó személytől gyűjtött meséket és más folklórszövegeket tette közzé (Hegedűs1952). Bözödi György szülőfaluja népmeséit írta össze (Bözödi 1942, 1958).

A második világháború utáni korszakban a folklórgyűjtés figyelme intenzíven a népmese kutatására irányult. Tovább folyt a regionális és lokális repertóriumok feltárása. Sipos Bella hétfalusi csángó népmeséket dolgozott fel (Sipos 1949). Nagy Olga több mezőségi, marosszéki és kalotaszegi településen (kiemelten Méra, Szucság, Szék, Mezőbánd, Kalotaszentkirály) végzett mesegyűjtést (Nagy 1958, 1969, 1973, 1976, 1976a, 1978a, 1988, 1991, 1996), egy koronkai mesemondó 17 meséjét jegyzete le (Nagy 1991). Faragó József egy magyarói erdőmunkás meseismeretét írta össze (Faragó 1969). Szabó Judit a marosszéki Gernyeszegről közölt népmeséket (Szabó J. 1977). Hunyadi András zselyki és magyardécsei (Hunyadi 1956), Balla Tamás magyardécsei népmeséket gyűjtött (Faragó 1970). Fábián Imre egy Bihar megyei mesemondó 31 történetből álló mesetudását tárta fel (Fábián 1984). Ráduly János mintegy 200 kibédi némesét közölt (Ráduly 1978, 1980, 1985, 1989). Horváth István magyarózdi (Horváth 1970), Szabó Géza kalotaszegi meséket gyűjtött össze (Szabó G. 1978). Vegyes folklórgyűjteményben látott napvilágot 120 háromszéki (Konsza 1957, 1969), 34 magyarózdi (Horváth 1971), 24 barcasági (Seres 1984), több iratosi (Kovács 1958) népmese. Sebestyén Ádám a Bukovinából Magyarországra telepedett székelyek meséit tette közzé (Sebestyén 1979, 1981, 1983, 1986).

Bővebben: Mese, mesemondás

2010 27 nov

2010. 11. 27.

Berecz András tíz kérdése – Az angyal füttye

Részletek: Kategória: Népmese Hírek; Módosítás: 2010. november 27. szombat, 12:48; Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:48; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 2300

Új esttel jelentkezik Berecz András, melyben a népzenét dallal, tánccal, mesével fonja kalácsba a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, november 24-én.

- Mit jelent a címben szereplő Angyalfütty? A Földön már nincs mit keresnie a hagyományőrző mesekutatónak, ezért az angyalokra kell hogy figyeljen?

- Az Angyalfütty saját mesém. Nem a földön, hanem ágyban forgolódva álmodtam meg. Ebben a táncok kialakulása a fő esemény. Tisztán láttam magam előtt, hogy valami savanyú, tánctalan ántivilágban, valamely fel nem jegyzett égi háborúban egy angyalt a társai oldalba döfnek, így az, szegény, hullani kényszerül. Aláhullva előveszi a nagy erős kíváncsiság: ha nem bontja ki a szárnyait, mi történik akkor?

Messze még a Föld, már az unalom is öldösi, hát unalmában akkorára nyílik ennek az én kisangyalomnak az a formás kicsi ajaka, mint a gyűszű. Akarta, nem, fütyölni kezdegete. Már a nyelve hegyit is kótára igazítá, mer az unalom nagy szerző. Na, közbe lent a Földön, ahol ugye a mesegyűjtők is forgolódnak, egy ember meghallá ezt az angyali muzsikát, ezért ijedtibe egy nagyot újít a világ menetin. Mer az ijedség nagy újító...

Különben, azt hiszem, vakmerő mutatvány lenne, ha a Művészetek Palotájában csak mesét mondanék, úgyhogy zenésztársakat és táncosokat hívtam, hogy együtt legyen erős - mese, muzsika, ének és a tánc. Úgy igyekeztünk ezeket összefonni, mint a kalács, ahogy fonva van: egyik szál szalad a másikba, amelyik gondolat eltűnik a mesében, előjön a dalban, táncban.

Hadd ámuljunk mindahányan, mekkora gazdagság ez a miénk. Lesz marosszéki forgatós, kalotaszegi legényes, szentbenedeki vénes... Ez a vénes, ez szinte gyerekes, ez olyan, mintha viccet mesélnének. Másodpercenként kettőt. Tréfás tánc, száraz, finom humorral. Valami immunanyag lehetne ez - ripacsság ellen. Hasznos lenne "világörökség részének" nyilvánítani. És még csak nem is virtuóz.

- Mesél a magyar ember a tánc keletkezéséről, vagy az egészet úgy kellett kitalálni?

- Kelleni nem kellett, ez jött, beállított. Hallottam én olyat, hogy az ember azért kezdett táncolni, mert a föld égette a talpát. Vagy hogy meztélláb a Tisza jegin az ugróst megtanulni semmiség volt. Szökősre pedig Angyal Bandi tanítgatta a pénzvilágot, mégpedig karikás ostorral. Úton-útfélen. És nem ingyen. Olaszoknál meg az az áldott pókcsípés indította táncra az embert. Azért lengetik a lábukat. Történeteket is hallottam a táncról, tánctanulásról.

Egy híres magyarbecei táncos például úgy tanított figurát, hogy az ifjak kijöttek hozzá, hajnalban, a szőlejében szépen megkapáltak egy sort, ő pedig várta őket a sorvégen. Ha szépen kapáltak, egy figurára megtanította őket, az volt a pihenés és a jutalom. Így, mire megkapálták a mester szőlejit, néhány figurát fel is szedtek tőle. Azt mondják, a pap akkor kapál, ha beszél, nahát, ő meg akkor, ha táncolt. Úgy tudott táncolni, hogy hátrafelé beugrott a nyitott ablakon, aztán előrefelé vissza, ki. Így zárta le a figurát. Így mesélték.

- Előbb az énekről, aztán a mesemondásról, most már a táncról is elmondott sok mindent, mi maradt még?

- Egyik nagy álmom filmet készíteni egy észt, egy török, egy skót, egy amerikai és egy algériai mesemondóról. A török fiú, ahogy hallottam róla, Anatóliában, családi környezetben gyűjti a meséket, és Németországban, munkásszállásokon mondja el. Az észt leány kis faluból származik, és Észtországban miatta, az ő hatása alatt mondanak sokan újra mesét. Az algériai postás nemcsak levelet hord, hanem amerre jár, mesét is mond. Ezeknek az egymástól távoli embereknek ugyanazt a tíz kérdést tenném fel, hogy kiderüljön, milyen egészségnek örvend ma az írásbeliség öregapja, a szóbeliség, annak is szeme-füle: a mese.

- Hogyan ismerte meg ezeket az embereket?

- Közvetve, de Piret Peert, az észt mesemondót személyesen ismerem. Észtországba vagy tíz éve az ottani magyarok hívtak, a helyiek a hátsó sorban ültek. Következőnek aztán azért fordult a helyzet, mert az észtek hívtak el. Azóta járok hozzájuk. Az említett észt mesemondó, Piret tuvai, mongol, kínai, észt ars poeticus meséket, azaz mesemondásról szóló meséket ajándékozott nekem. Saját kutatásának gyümölcseit.

Nagyon érdekelt, hogy az éneklésről, az énekről az észtek tudnak-e énekelni, vannak-e ars poeticus népdalaik? Énekek az énekről. Piret ebből is letett elém vagy háromszázat. Egyikben az ének patakmedrek mentén, friss fenyőillatú szánkón repül, tölgyszínű ló húzza, szép fehér nyakába fűzve a dallam hangjai ragyognak, a dal szavai pedig az ölében, egy szitában rázódnak. Szitálja a szavakat örökké, szánkón repülve.

- A fellépők között ott van elsőszülött fia, Berecz István is.

- István a nyomomban van, talán éppen az elsőszülött jogán - rég elejtett szavaimat felkapja, olyan dalokat tud, amiket elfelejtettem, ízlése, gondolkozása közeli. A táncával, furulyázásával el is hagyott. Ezekre nem voltam fogékony. Járja Erdélyt, arra is, amerre én jártam, aki énekmesterem volt, annak unokáival énekel. A többi gyereket se riasztottam el, úgy néz ki, se népzenétől, se mesétől, de ilyen mélyen - eddig legalábbis - egyiket se érintette meg ez az én világom. Most táncolni hívtam.

- Énekelt már borról, sörről, mikor kerül sorra a pálinka?

- Amikor négy éven át csuvas sördalokkal foglalkoztam, elsősorban nem a sör érdekelt, hanem az a testvér- és rokonszeretet, amit a csuvas ember a sördalaiban megénekel. Ha egy világban alig hallható kis nép arra használja dalait, hogy testvért-rokont békítsen, ahhoz érdemes közel hajolni. Ezért készült el a csuvas dalokból összeállított CD, a Sördal. Dal van a pálinkáról bőven, azt is sorra lehetne keríteni.

Egyelőre itt vannak előttem a befejezetlen munkák, meg az el nem kezdettek. Ezek nem hagynak nyugodni. Például Gyergyó népdalai, népzenéje. Ez az a székely zene, ami megfordította a magyar műzenét is. Erről írta Kodály, hogy "keményre csiszolt, monumentális stílus", és "még nagy fejlődés indítója lehet". Másutt "rigol-eké"-nek, "mélyszántás"-nak nevezi, mely a magyar lelket teszi majd termővé.

Remélem, egyszer össze tudom kovácsolni az én kis XX. századi "eposzomat" is: az első, második világháború, az orosz hadifogság, a kollektivizálás, téeszesítés legendáit, dalait. A nyersanyag már megvan. A kollektivizálásról például sokan hihetik, joggal, hogy nem mesemondónak való téma. A valóság pedig az, hogy de bizony igen, mert annyi idő telt el azóta, hogy egyes történetek szinte kivirágzottak. Félistenek, héroszok lettek azokból, akik ebben az időben kiemelkedően bátrak voltak.

Szomorú korban igen tréfás történetek is születtek, több változatban. Az erőszakos hatalom eszén túljáró, azt kicsúfoló, furfangos, Ludas Matyi-szerű figurák jöttek létre. Olyan messze van már mindez, hogy el merik mondani, de még olyan közel, hogy van, aki elmondja - szerencsés állapot. Sok kis tréfát, sok rövid történetet föl kéne fűzni, új eposzt érlelni, magamat is meglepni. Ez persze most még csak cefre.

László Dóra

Megjelent: Hetivalasz.hu, 2010.11.24. - 20:47 (http://hetivalasz.hu/kultura/az-angyal-futtye-33376)