TÉMA: Első mese

Pedig nagy nap volt a mai, és ha a koronája nélkül jelenik meg a fogadáson, félő, csorba esik a tekintélyén.
A szomszéd királyságból vártak vendéget: méghozzá az ifjabb herceget, akit a király kicsit sem kedvelt. Nem ez volt az első találkozásuk...

Mindig is nagyon szétszórt Király volt, sajnos ezt nem foghatta öregségére. Már fiatal kora óta folyton-folyvást elhagyta a koronáját, mindig újat kellett készíteni neki.

Volt, hogy csónakázás közben esett a tó vízébe,és a huncut, csapkodó szárnyű vadkacsák játékszere lett, volt hogy lovaglás közben akadt fent egy fa ágán,és egy madárcsalád otthonává vált.Ám olyan is előfordult, hogy elfelejtette levenni szundikálás közben, és addig-addig forgolódott,míg begurult a heverője alá az ékes fejdísze.

Gondolkozott, milyen megoldást lehetne kitalálni, hogy iylen többet ne fordulhasson elő, és arra jutott, hogy...

...felhívást intéz népéhez, hisz az országában élő derék emberek messze földön híresek voltak bölcsességükről. Már csak azt kellett kitalálnia, milyen jutalmat ajánljon fel annak, aki „elveszíthetetlenné” teszi a királyi ékszert. Végül arra jutott,...

...gondolkodik még a felajánláson, nem hamarkodja el a dolgot.
Ekkor a trón alól cincogást hallott. Lehajolt, de először nem látott semmit, senkit. Négykézlábra ereszkedett, ami merőben szokatlan egy királytól... de igen kiváncsi volt, ki cincoghat? A trón egyik lába mögött pillantotta meg az
icike-picike egérkét.

A király legnagyobb meglepetésére a kisegér kilépett a trónszék árnyékából és vékony cincogó hangon megszólalt.
- Én vagyok az egérkirály. III. Miki.
(Ekkor már az is látszott, hogy koronát és palástot visel.)
- Tudom, hogy már megint elveszítetted a koronád. Segítek megkeresni, ha Te is segítesz a népemen. Az egértársadalom ugyanis nagy bajban van. . .

– Gondolom, valami macska-ügy lehet – találgatott magában a király. – Hogyne segítenék, barátom, ennél többet is megér nekem, ha előkerül végre a fenséges ékszer.
III. Miki csak annyit kért kollégájától, hogy fertályórára hagyja egyedül a trónteremben. Ahogy az öreg kilépett a szobából, az egér belefújt egy picurka sípba, s máris tucatnyi szürke, selymes szőrű rágcsáló furakodott elő a trónterem minden létező réséből. Nem telt el hét szempillantásnyi idő, s a legkisebb kisegér már boldogan cincogva szaladt III. Mikihez:
– Fenség, a korona a függöny mögött lapul, alighanem elgurult, amikor leesett az öreg király fejéről.
Az egerek gondosan a trónra helyezték a koronát, s mire az öreg király visszatért, már el is tűntek a lyukakban, résekben.
Volt nagy öröm a trónteremben! Az öreg király ugrándozott, kiáltozott, s végre az is eszébe jutott, amit kicsivel korábban ígért.
– Na, barátom, Miki, te harmadik. Miben lehetek most én a te segítségedre?
Az egérkirály halkan válaszolt: